MY WEEK IN PICTURES - MESI

#HONESTLY

(1) #selfie - F&F kalap, Bijou Brigitte nyaklánc, Sheinside blézer (itt) // (3) F&F kalap, Choies felső (itt) és ZARA nyaklánc (ugyanez itt) 

Sziasztok újra itt! :) 

Ráadásul ismét egy személyes bejegyzéssel. A legutóbbi My Week in Pictures után nem gondoltam, hogy ilyen hamar elérkezik ez a pillanat. Bár sokan írtátok, hogy ez az egyik kedvenc topikotok, valahogy ezeket a posztokat nem lehet előre tervezni, furcsa ezt mondani, de mindig maguktól születnek. Vannak időszakok, amikor hónapokig nincs miről mesélni, hiszen a jól megszokott rutinok mentén zajlik az élet, s egy - egy fárasztó nap után csak lerogyunk a kanapéra és bekapcsoljuk a tévét. Aztán vannak periódusok - biztosan Veletek is így van ez, és azt hiszem, most én is egy ilyen szakaszban vagyok - amikor a legapróbb dolgok is szemet szúrnak, amikor nagyobb figyelmet kap a környezetünk, elkezdtünk figyelni az apró jelekre, vagy éppen csak sokkal szentimentálisabban közelítjük meg a leghétköznapibb dolgokat is. Nos, valami ilyesmibe csöppentem éppen.

Előre szólok, a bejegyzés első része nagyon őszinte, ennélfogva olykor csöpögős és meglehetősen terjengős lesz, ha soknak érzitek, bátran ugorjatok tovább (és koppintsatok az orromra, hogy legközelebb ezt ne) :)

Az elmúlt héten nagyon szokatlan élményben volt részem, részünk. Az élet ugyanis összehozott minket egy sikeres és szakavatott üzletemberrel, aki alaposan górcső alá vette a blogot, s tudom, hogy építő jellegű, ugyanakkor szigorú és éles kritikákat fogalmazott meg saját szemszögéből rólunk, s munkánkról. Életemben először mondták névvel és arccal, egyenes a szemembe, hogy mi minden "rossz", s mi az, ami egyenesen "kurva rossz" abban, amit és ahogyan csinálunk. A sok közül egy gondolat pedig nagyon erős hatással volt rám. Végigpörgettük a legutóbbi My Week in Pictures bejegyzésemet, s megálltunk Velencénél. Rám nézett, és azt mondta: "Ne sértődj meg, de tudod mit látnak itt a magyar emberek? Egy elkényeztetett csajt, aki remekül helyezkedik, s a vélhetően dúsgazdag barátja még Olaszországba is elrepítette." Csak néztem kerekre nyílt szemmel, cikáztak a gondolataim arról, hogy basszus, még egy pogácsát se szoktam kérni Bertitől soha, engem Anyukám mindig arra nevelt, hogy erős és magabiztos, egyedül is boldogulni tudó, határozott nő legyek, s minden erőmmel ezen vagyok, te jó ég, mégis ki gondol ilyet?! De végül csak annyit kérdeztem: "Akkor szerinted ha diplomaosztó után ér egy ilyen csodálatos élmény, s busszal egy napra elutazhatok egy külföldi városba, inkább hallgassak róla?" Azt mondta, igen. Aztán lentebb pörgetett, megállt a gyümölcsturmixos képnél, rámutatott és megkérdezte "S mégis kinek van ideje ilyet csinálni? Nem hiszem, hogy ti tényleg ezt eszitek a tévé előtt." 

Meghökkentő élmény volt az egész beszélgetés, nagyon sok egyéb "hiba" elhangzott, viszont furcsamód egy pillanatig se voltam dühös, inkább elgondolkodtatott. Folyamatosan azon kattogtam, amiket hallottam, sok mindennel egyetértettem, bizonyos esetekben tiltakoztam, hol örültem az elhangzottaknak, hol kevésbé. Sőt, őszintén megmondom, olyan félpillanat is akadt, amikor megnyitottam a blogot, ránéztem és utáltam az egészet. Így pár nap elteltével viszont végtelenül hálás vagyok minden egyes gondolatért, s szívből örülök, hogy mindez megtörtént. Rengeteget tanultam belőle.

A beszélgetés másnapján hazautaztam. Biztosan sokan tudjátok, nem vagyok tősgyökeres debreceni, egy pici faluban születtem és nőttem fel, amit a mai napig nagyon szeretek. Valójában nagyon hálás vagyok, hogy vidéki lehetek. Kicsi koromtól nagyon vegyes közegben nőttem fel, együtt játszottam szegény és módosabb gyerkőcökkel. Sok időt töltöttem tanyán, állatok között, szalmabálákon ugráltam tesómmal, miközben sajnos pontosan láttam azt is, milyen az, amikor az általános iskolánkban egy testvérpár egyik tagja azért nem tud felmenni a suliba focizni, mert egy pár cipő jut kettőjükre... 

Pénteken elmentem a helyi fogászatra, s az ott hallottak hatására még inkább elgondolkoztam azon, amiket az elmúlt napokban hallottam, magunkon, az említett "magyarokon", a blogon, s az üzenetünkön. A rendelőben egyébként jól szituált, teljesen normális körülmények között élő férfiak és nők ültek, fiatalok és idősebbek egyaránt. Az ott töltött órák során végighallgatott beszélgetésekből "megtudtam", hogy aki vállalkozó, az csak "szélhámos" lehet. Munkáltatónak lenni semmiség, igazi habzsi-dőzsi, a tisztességes ember alkalmazottként dolgozik, viszont "abba meg úgyis beledöglik". A politikusok semmirekellők, lopnak és csalnak, a helyi képviselők minősíthetetlenek és egyébként is, miután pálinkáért kellő szavazatot vettek, tojnak az emberek fejére. "Nem úgy, mint nyugaton."

Sok igazság van persze a keserű mondatok mögött. Sajnos tényleg közelről látom, mennyien nélkülöznek, milyen szegénységben nőnek fel gyerekek és milyen kínkeservesen jönnek ki negyvenezer forintjukból - valójában elképzelni se tudjuk, hogy hogyan - idős nénik és bácsik. Viszont ott és akkor elgondolkoztam azon, hogy vajon ha egy nyugati- európai fogászati rendelőben ülnék, mit hallanék. Ott is kizárólag negatív, keserű vélemények hangzanak el, vajon ott is szélhámos, aki látszólag jobban boldogul, s az az általános vélekedés, hogy a tisztességes munkába bele kell dögleni? S ha nem, ez mennyiben a rendszer, az életszínvonal, s mennyiben az emberi hozzáállás hibája?

Eszembe jutottak a fent említett üzletember szavai, miszerint a sikerünk kulcsa, hogy az emberek tudjanak velünk azonosulni, ehhez pedig nyilvánosan titkolnunk kell, ami jó, ami többnek, szebbnek tűnik. Hiszen - ahogy mondta - az emberek irigyek. Eszembe jutott, hogy úgy gondolja, talán nincs is stabil lábakon álló, definiálható célközönségünk, de legalábbis nagyon szűk réteg, mert "a málnával szórt gyümölcsturmix-szal és frissen szedett virágokkal csak kevés ember tud azonosulni". S akkor eszembe jutott, hogy én mennyire máshogy látom. Csak talán még soha nem fogalmaztam ezt meg - magamnak se, nemhogy így nyíltan, Nektek. Szerintem felelősséggel tartozunk. Szerintem nem szabad elfelejteni, honnan jöttünk, tisztelnünk kell a környezetünket és hálásnak kell lennünk azért, ahol tartunk. Ugyanakkor azt is gondolom, nem az a jó megoldás, hogy másban keressük a hibát, szélhámosnak bélyegezzük a nálunk tehetősebb embereket és elkönyveljük, hogy az élet keserű és ha megszenvedtük úgyis meghalunk. Hiszem, hogy van értelme kiemelni a szépet és jót. Segítenünk kell másokon, s kérlek Titeket is, hogy amennyire csak lehetőségetek adódik, figyeljetek a környezetetekre, adjatok és támogassatok, mert szívszorító, mennyi embernek van szüksége anyagi támogatásra. Tudom, hogy nem váltjuk meg vele a világot, persze, de mi most is kiürítettük a szekrényt és több zsák ruhát, játékot, bútorokat fogunk rászorulóknak adni. Ugyanakkor úgy látom, nem csak tárgyi támogatásra van szükségünk. Hiszem, hogy meg kell látnunk a saját életünkben a szépet és örömtelit, meg kell ezeket élnünk, akkor is, ha apróságokról van szó, s akkor is, ha nagyobb dolgokról. Igenis boldognak és kiegyensúlyozottnak is lennünk kell, s szükségünk van arra az érzésre - ha csak pillanatokra is - hogy büszkék és elégedettek legyünk. Magunkra. Az eredményeinkre. A sikereinkre.

Miért félünk kimondani, ha valami jó? S tudjátok mit gondolok? Miért kellene nekünk hallgatni arról, ami örömet okoz? Hát nem inkább arra kellene mindenkit biztatnunk, hogy a legapróbb dolgokban is találjunk szépséget és boldogságot? Miért ne készíthetnénk - Ti is, mi is - egy turmixot, s önthetnénk szép pohárba néhány gyümölccsel szórva - ha éppen úgy tartja kedvünk, hogy egy fárasztó nap után elfogyasszuk, s örüljünk neki? Miért ne szedhetnénk pár tulipánt a kertből és gyönyörködhetnénk benne otthon? Miért ne örülnénk, ha rábukkanunk egy új, egészséges édesség receptjére? S miért bűn ezt úgy megosztani, hogy ízléses képeket készítünk róla, s vonzón tálaljuk? Miért kellene titkolni, ha eljutunk valahova és boldogok vagyunk? Hát nem pont erőt kellene adnunk egymásnak, és arra biztatni egymást, hogy pozitívan gondolkodni, a boldogságra törekedni és boldognak lenni lehet és érdemes? Segítenünk kell, szavakkal és tettekkel is, és igyekszünk is, de nem hiszem, hogy ennek az a módja, hogy elhisszük és közvetítjük, hogy nem jár több, mint ami van. Sőt!

S ezen a ponton szeretnélek Titeket, Style and Blog olvasókat is megvédeni. Végiggondolva az elmúlt éveket, felidézve a személyes találkozásokat, végignézve a legutóbbi My Weekek alatti hozzászólásokat és véleményeket, számomra az látszik, hogy egy jóindulatú, pozitív, kedves, tapasztalt és  intelligens, egymást támogató közösség része lettem. Nagyon büszke vagyok Rátok és nem tudom, hogy üzleti szemmel sokan vagy kevesen vagyunk, de nem is ez számít. Ami számít, hogy segítjük egymást, pozitívan tekintünk előre, inspirálunk és feltöltünk, meglátjuk a jót és a szépet a legapróbb dolgokban is, és igyekszünk ezt az optimizmust minél több emberre ráragasztani. Mert sajnos most még - és remélem nem sokáig - ettől vagyunk mi így együtt igazán különlegesek. 

Morning details - Ellen Vicius táska (itt), Urban Decay paletta (itt) és ZARA nyaklánc (ugyanez itt) 

#BIKINIBODYPROJECT

Legújabb szenvedélyem  - futás & Helly Hansen This is my Style futóapplikáció - ingyenes, méri a megtett távolságot, sebességet és az eltelt időt, melyek alapján szintek nyithatók fel, és saját HH futónacit tervezhetünk. A legjobbak pedig a boltokba kerülnek :) 

Nekem a legfontosabb tehát, hogy kölcsönösen inspiráljuk, segítsük és motiváljuk egymást és együtt haladjunk előre. S ha már őrült erővel belevetettem magam a bikini body projektbe, megpróbálok picit - így a monitoron keresztül is - átadni a lelkesedésemből. Mert sajnos pontosan tudom, mennyire nehéz elkezdeni...  

Emlékeztek, az előző My Weekben írtam, hogy belevágtam egy öt napos méregtelenítő kúrába, s ha kíváncsiak vagytok, szívesen megosztom a tapasztalataimat. Nevetni fogtok :D Tudjátok, mi történt az első napon? Rántott hús, krumplipüré és palacsinta, az történt. Kínkeservesen végigszenvedtem az első napot, borzalmasan hosszúnak és nehéznek tűnt, majd este hazautaztam, s naná, hogy a kedvenc ételeim vártak otthon, úgy, ahogy csak Anya tudja. Sajnos nem voltam elég erős. Másnap persze gyötört a lelkiismeretfurdalás, de aztán rájöttem, hogy erre hivatkozva tovább lazsálni nem érdemes, minél tovább húzom, annál több kiló csúszik fel, annál kevésbé leszek fitt, s annál nehezebb lesz, úgyhogy belevágtam újra. Jelentem, sikerült! Nagyon nehéz volt és fizikailag is nagyon rosszul viseltem az öt napot, szédültem, fájt a szemem, arról nem is beszélve, hogy némelyik zöldséglevet csak szívószállal és befogott orral bírtam lenyomni. Pföj! Viszont büszkévé tett, hogy megcsináltam, arról a mínusz 2-3 kilóról nem is beszélve. Azóta könnyedén, örömmel diétázok, újra a clean konyha szerint, egészségesen eszem és szuper új ötleteket találok nap mint nap. 

Minden kezdet nehéz, de valahol muszáj elkezdeni. S nem érdemes halogatni, tapasztalatból mondom csajok, amilyen kilátástalannak tűnik az első pár hét, olyan szuperek lesznek a következők. Senki sem tökéletes, s aki mégis az, kemény és állandó munkának köszönheti. Már pedig arra mi is képesek vagyunk, nem? :)

A minap nagyon sok hasznos, új ötletet adtatok sport kapcsán, ezúton is nagyon - nagyon köszönöm! Én eddig elsősorban a súlyzós edzést és a spinninget preferáltam, viszont emlékszem, hogy amikor fogyni szerettem volna, a futás és torna kombináció segített a legtöbbet. Úgyhogy úgy döntöttem, a fentiek mellett újra elkezdek futni. Viszont az a típus vagyok, akinek kell egy külső nyomás, sokkal többet ki tudok hozni magamból, ha van egy jól definiálható, konkrét cél a szemem előtt. Sokat olvasgattam, kutakodtam, keresgéltem, míg rábukkantam egy szuper és nem utolsósorban teljesen ingyenes motivátorra, a Helly Hansen új applikációjára, a This is my Style tréningre. Az alkalmazás iOS és Android rendszereken érhető el, naplózza a futási adatokat, rögzíti a megtett távolságot, sebességet és az eltelt időt, melyek alapján folyamatosan új szinteket nyithatunk fel. Az egyes szintek pedig mintákhoz kapcsolódnak, mely minták alapján saját Helly Hansen futónadrágot tervezhetünk. Az így tervezett ruhadarabokat feltölthetjük egy közös galériába, s az app leírása szerint a legügyesebb futók által tervezett egyedi nacikat le is gyártja a cég. Wooohoo! Szerintem egyébként nagyon praktikus és jól működő program, könnyű használni és mókás is. Számomra nagyon motiváló, hogy pontosan látom, mennyit kell még teljesítenem a következő szint felnyitásáig, esküszöm, rendesen függővé tesz :) Ha van kedvetek, próbáljátok ki, kíváncsi lennék a véleményetekre.

Ide kattintva tudjátok letölteni ›› 

Az applikáció miatt természetesen mindig nálam van a telefonom. Alapvetően nem szeretek értéket vinni az edzésekre, a Sony - mizéria óta pedig extra félelem van bennem, nagyon figyelek, hogy a telefonomnak véletlenül se essen baja. Úgyhogy beszereztem egy bombabiztos, kétrétegű tokot az 8 Lumen-től (itt találjátok ››), mely ütésálló, így - ha minden igaz - egy esetleges baleset se okoz maradandó kárt. Eddig maximálisan elégett vagyok vele, tényleg remekül véd, bátran ajánlom :)

#HELLOSPRING

(1)  C&A barack pulcsi (4995 HUF), Aliexpress nyaklánc (itt) // (4) Stradivarius cipő (7995 HUF) 

Tavasz, végre tavasz! Legalábbis hivatalosan. Elmondhatatlanul várom már a meleg időt, a virágzó fákat, a sliponban mezítláb szaladgálós (meg persze fűtésszámlamentes, haha) időket és persze a vidám, színes szetteket is. Úgyhogy ami az elmúlt hetek divatorientált vásárlásait illeti, elsősorban tavaszias, élénk árnyalatú dolgokat szereztem be. Túl sok újdonságot nem vettem, egy fényes, rose gold cipőnek, egy barack színű kötött pulcsinak és két csodálatos rúzsnak viszont nem tudtam ellenállni. 

Sminktermékekről általában kevésbé esik szó a blogon, az Instagram fotókon talán többet látjátok, miket használunk általában. Alapvetően nem vagyok híve a méregdrága kozmetikumoknak, s szerencsére a bőröm is így van ezzel. Alapozóként például az ezerpárszáz forintért beszerezhető Essence Soft Touch Mousse-t fogadtuk el leginkább: szerintem púderrel együtt kitűnően fed, nem nehéz, remekül mattít és kellemes, krémes állagú - már a sokadig tégelyemet használom.  Szemöldök- és szemceruzálból a Bourjois termékek a kedvenceim, évek óta nem cseréltem le őket és nagyon elégedett vagyok. Mindössze egyetlen olyan sminktermékem van egyébként, ami picit borsosabb áron kapható és magamnak vásároltam: az ominozus babarózsaszín Yves Saint Laurent rúzs. Ódákat tudnék zengeni róla, tényleg pontosan annyira jó, mint azt olvasni lehet, egyszerűen imádom. Viszont sajnos pont emiatt irtó gyorsan fogy, s egyelőre nem szeretném elveszíteni, úgyhogy mindenképpen szerettem volna egy méltó, ugyanakkor kedvezőbb árú alternatívát. Sokáig nézelődtem és rengeteg véleményt olvastam, míg végül az Astor újdonsága, a következő képeken is látható Astor Soft Sensation Moisturizing ajakrúzs mellett döntöttem. Annyira gyönyörűek! Krémmánián pedig igazán szuper véleményeket írtak róla, úgyhogy a DM-ben be is szereztem két árnyalatot (kuponnal most 1500 forintért kapható), alig várom, hogy kipróbáljam őket. Ti használtátok már ezt a modellt? Mi a véleményetek? :)   

(1) Astor Soft Sensation Moisturizing rúzsok - 100 Delicate Mademoiselle (pink) & 605 Brown Sugar (nude) // (2) Clarins szemöldökformáló szett, H&M sminkecset, Essence alapozó, Astor rúzs és Aliexpress nyaklánc (itt)  // (4) Choies felső (itt) Zara nyaklánc (ugyanez itt) & Zara felső és nyaklánc (ugyanez itt) 

#NAILART

(1) Diamond Nails nude géllakk (itt) és Claire's ezüst ékszertetoválás // (2) H&M sminkecsetek, IKEA fehér tartó, Diamond Nails géllakk otthonra és Aliexpress nyaklánc (itt) // (3) #nailart // (4) Igen, úgy tűnik, kalapfüggő lettem :) 

S persze nem múlhat el My Week körmök nélkül :) Mint azt az elmúlt években láthattátok, ha manikűrről van szó,  elsősorban a visszafogott árnyalatokat preferálom: évszaktól függetlenül főleg fehér, pasztell rózsaszín vagy nude géllakkokat szoktam választani. A kezeimet évek óta Vandára bízom, elképesztően ügyesnek és tehetségesnek tartom, s mindig nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. A lábaimat viszont magam szeretném csinálni, nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de számomra olyan bizarr már a gondolat is, hogy - szó szerint - valakinek a kézébe adjam őket. Brr. Viszont tavaly nyáron nagyon megszenvedtem a körömlakkokkal, elképesztően gyorsan koptak, főleg a Tisza - parton, úgyhogy arra gondoltam, hogy idén itthoni géllakkozásra adom a fejem. 

Pannitól kértem segítséget, hiszen Ő évek óta otthon készíti a körmeit, úgyhogy tartott egy kis gyorstalpalót, s be is szereztem néhány új Diamond Nails lakkot. Sokat vaciláltam, hogy melyik márka lenne a legmegfelelőbb, végül Pankó ajánlására választottam a Diamond Nailst, tapasztalatai szerint ugyanis ez a legtartósabb és legerősebb géllak, nekem pedig sajnos papírgyengék a körmeim, így bőven rájuk fér egy kis erősítés. Egyelőre még nagyon bénuc vagyok, elég sok időbe került az első próbálkozás, de nagyon szép lett a végeredmény, s remélhetőleg egyre gyorsabban és hatékonyabban fog menni. Ti próbáltátok már a géllakkokat otthon? Van esetleg ötletetek, mire érdemes figyelni? Minden tippnek nagyon örülnék :)