Thursday 5 March 2015

MY WEEK IN PICTURES - MESI

#HONESTLY
(1) #selfie - F&F kalap, Bijou Brigitte nyaklánc, Sheinside blézer (itt) // (3) F&F kalap, Choies felső (itt) és ZARA nyaklánc (ugyanez itt

Sziasztok újra itt! :) 
Ráadásul ismét egy személyes bejegyzéssel. A legutóbbi My Week in Pictures után nem gondoltam, hogy ilyen hamar elérkezik ez a pillanat. Bár sokan írtátok, hogy ez az egyik kedvenc topikotok, valahogy ezeket a posztokat nem lehet előre tervezni, furcsa ezt mondani, de mindig maguktól születnek. Vannak időszakok, amikor hónapokig nincs miről mesélni, hiszen a jól megszokott rutinok mentén zajlik az élet, s egy - egy fárasztó nap után csak lerogyunk a kanapéra és bekapcsoljuk a tévét. Aztán vannak periódusok - biztosan Veletek is így van ez, és azt hiszem, most én is egy ilyen szakaszban vagyok - amikor a legapróbb dolgok is szemet szúrnak, amikor nagyobb figyelmet kap a környezetünk, elkezdtünk figyelni az apró jelekre, vagy éppen csak sokkal szentimentálisabban közelítjük meg a leghétköznapibb dolgokat is. Nos, valami ilyesmibe csöppentem éppen.
Előre szólok, a bejegyzés első része nagyon őszinte, ennélfogva olykor csöpögős és meglehetősen terjengős lesz, ha soknak érzitek, bátran ugorjatok tovább (és koppintsatok az orromra, hogy legközelebb ezt ne) :)

Az elmúlt héten nagyon szokatlan élményben volt részem, részünk. Az élet ugyanis összehozott minket egy sikeres és szakavatott üzletemberrel, aki alaposan górcső alá vette a blogot, s tudom, hogy építő jellegű, ugyanakkor szigorú és éles kritikákat fogalmazott meg saját szemszögéből rólunk, s munkánkról. Életemben először mondták névvel és arccal, egyenes a szemembe, hogy mi minden "rossz", s mi az, ami egyenesen "kurva rossz" abban, amit és ahogyan csinálunk. A sok közül egy gondolat pedig nagyon erős hatással volt rám. Végigpörgettük a legutóbbi My Week in Pictures bejegyzésemet, s megálltunk Velencénél. Rám nézett, és azt mondta: "Ne sértődj meg, de tudod mit látnak itt a magyar emberek? Egy elkényeztetett csajt, aki remekül helyezkedik, s a vélhetően dúsgazdag barátja még Olaszországba is elrepítette." Csak néztem kerekre nyílt szemmel, cikáztak a gondolataim arról, hogy basszus, még egy pogácsát se szoktam kérni Bertitől soha, engem Anyukám mindig arra nevelt, hogy erős és magabiztos, egyedül is boldogulni tudó, határozott nő legyek, s minden erőmmel ezen vagyok, te jó ég, mégis ki gondol ilyet?! De végül csak annyit kérdeztem: "Akkor szerinted ha diplomaosztó után ér egy ilyen csodálatos élmény, s busszal egy napra elutazhatok egy külföldi városba, inkább hallgassak róla?" Azt mondta, igen. Aztán lentebb pörgetett, megállt a gyümölcsturmixos képnél, rámutatott és megkérdezte "S mégis kinek van ideje ilyet csinálni? Nem hiszem, hogy ti tényleg ezt eszitek a tévé előtt." 
Meghökkentő élmény volt az egész beszélgetés, nagyon sok egyéb "hiba" elhangzott, viszont furcsamód egy pillanatig se voltam dühös, inkább elgondolkodtatott. Folyamatosan azon kattogtam, amiket hallottam, sok mindennel egyetértettem, bizonyos esetekben tiltakoztam, hol örültem az elhangzottaknak, hol kevésbé. Sőt, őszintén megmondom, olyan félpillanat is akadt, amikor megnyitottam a blogot, ránéztem és utáltam az egészet. Így pár nap elteltével viszont végtelenül hálás vagyok minden egyes gondolatért, s szívből örülök, hogy mindez megtörtént. Rengeteget tanultam belőle.

A beszélgetés másnapján hazautaztam. Biztosan sokan tudjátok, nem vagyok tősgyökeres debreceni, egy pici faluban születtem és nőttem fel, amit a mai napig nagyon szeretek. Valójában nagyon hálás vagyok, hogy vidéki lehetek. Kicsi koromtól nagyon vegyes közegben nőttem fel, együtt játszottam szegény és módosabb gyerkőcökkel. Sok időt töltöttem tanyán, állatok között, szalmabálákon ugráltam tesómmal, miközben sajnos pontosan láttam azt is, milyen az, amikor az általános iskolánkban egy testvérpár egyik tagja azért nem tud felmenni a suliba focizni, mert egy pár cipő jut kettőjükre... 
Pénteken elmentem a helyi fogászatra, s az ott hallottak hatására még inkább elgondolkoztam azon, amiket az elmúlt napokban hallottam, magunkon, az említett "magyarokon", a blogon, s az üzenetünkön. A rendelőben egyébként jól szituált, teljesen normális körülmények között élő férfiak és nők ültek, fiatalok és idősebbek egyaránt. Az ott töltött órák során végighallgatott beszélgetésekből "megtudtam", hogy aki vállalkozó, az csak "szélhámos" lehet. Munkáltatónak lenni semmiség, igazi habzsi-dőzsi, a tisztességes ember alkalmazottként dolgozik, viszont "abba meg úgyis beledöglik". A politikusok semmirekellők, lopnak és csalnak, a helyi képviselők minősíthetetlenek és egyébként is, miután pálinkáért kellő szavazatot vettek, tojnak az emberek fejére. "Nem úgy, mint nyugaton."
Sok igazság van persze a keserű mondatok mögött. Sajnos tényleg közelről látom, mennyien nélkülöznek, milyen szegénységben nőnek fel gyerekek és milyen kínkeservesen jönnek ki negyvenezer forintjukból - valójában elképzelni se tudjuk, hogy hogyan - idős nénik és bácsik. Viszont ott és akkor elgondolkoztam azon, hogy vajon ha egy nyugati- európai fogászati rendelőben ülnék, mit hallanék. Ott is kizárólag negatív, keserű vélemények hangzanak el, vajon ott is szélhámos, aki látszólag jobban boldogul, s az az általános vélekedés, hogy a tisztességes munkába bele kell dögleni? S ha nem, ez mennyiben a rendszer, az életszínvonal, s mennyiben az emberi hozzáállás hibája?

Eszembe jutottak a fent említett üzletember szavai, miszerint a sikerünk kulcsa, hogy az emberek tudjanak velünk azonosulni, ehhez pedig nyilvánosan titkolnunk kell, ami jó, ami többnek, szebbnek tűnik. Hiszen - ahogy mondta - az emberek irigyek. Eszembe jutott, hogy úgy gondolja, talán nincs is stabil lábakon álló, definiálható célközönségünk, de legalábbis nagyon szűk réteg, mert "a málnával szórt gyümölcsturmix-szal és frissen szedett virágokkal csak kevés ember tud azonosulni". S akkor eszembe jutott, hogy én mennyire máshogy látom. Csak talán még soha nem fogalmaztam ezt meg - magamnak se, nemhogy így nyíltan, Nektek. Szerintem felelősséggel tartozunk. Szerintem nem szabad elfelejteni, honnan jöttünk, tisztelnünk kell a környezetünket és hálásnak kell lennünk azért, ahol tartunk. Ugyanakkor azt is gondolom, nem az a jó megoldás, hogy másban keressük a hibát, szélhámosnak bélyegezzük a nálunk tehetősebb embereket és elkönyveljük, hogy az élet keserű és ha megszenvedtük úgyis meghalunk. Hiszem, hogy van értelme kiemelni a szépet és jót. Segítenünk kell másokon, s kérlek Titeket is, hogy amennyire csak lehetőségetek adódik, figyeljetek a környezetetekre, adjatok és támogassatok, mert szívszorító, mennyi embernek van szüksége anyagi támogatásra. Tudom, hogy nem váltjuk meg vele a világot, persze, de mi most is kiürítettük a szekrényt és több zsák ruhát, játékot, bútorokat fogunk rászorulóknak adni. Ugyanakkor úgy látom, nem csak tárgyi támogatásra van szükségünk. Hiszem, hogy meg kell látnunk a saját életünkben a szépet és örömtelit, meg kell ezeket élnünk, akkor is, ha apróságokról van szó, s akkor is, ha nagyobb dolgokról. Igenis boldognak és kiegyensúlyozottnak is lennünk kell, s szükségünk van arra az érzésre - ha csak pillanatokra is - hogy büszkék és elégedettek legyünk. Magunkra. Az eredményeinkre. A sikereinkre.
Miért félünk kimondani, ha valami jó? S tudjátok mit gondolok? Miért kellene nekünk hallgatni arról, ami örömet okoz? Hát nem inkább arra kellene mindenkit biztatnunk, hogy a legapróbb dolgokban is találjunk szépséget és boldogságot? Miért ne készíthetnénk - Ti is, mi is - egy turmixot, s önthetnénk szép pohárba néhány gyümölccsel szórva - ha éppen úgy tartja kedvünk, hogy egy fárasztó nap után elfogyasszuk, s örüljünk neki? Miért ne szedhetnénk pár tulipánt a kertből és gyönyörködhetnénk benne otthon? Miért ne örülnénk, ha rábukkanunk egy új, egészséges édesség receptjére? S miért bűn ezt úgy megosztani, hogy ízléses képeket készítünk róla, s vonzón tálaljuk? Miért kellene titkolni, ha eljutunk valahova és boldogok vagyunk? Hát nem pont erőt kellene adnunk egymásnak, és arra biztatni egymást, hogy pozitívan gondolkodni, a boldogságra törekedni és boldognak lenni lehet és érdemes? Segítenünk kell, szavakkal és tettekkel is, és igyekszünk is, de nem hiszem, hogy ennek az a módja, hogy elhisszük és közvetítjük, hogy nem jár több, mint ami van. Sőt!

S ezen a ponton szeretnélek Titeket, Style and Blog olvasókat is megvédeni. Végiggondolva az elmúlt éveket, felidézve a személyes találkozásokat, végignézve a legutóbbi My Weekek alatti hozzászólásokat és véleményeket, számomra az látszik, hogy egy jóindulatú, pozitív, kedves, tapasztalt és  intelligens, egymást támogató közösség része lettem. Nagyon büszke vagyok Rátok és nem tudom, hogy üzleti szemmel sokan vagy kevesen vagyunk, de nem is ez számít. Ami számít, hogy segítjük egymást, pozitívan tekintünk előre, inspirálunk és feltöltünk, meglátjuk a jót és a szépet a legapróbb dolgokban is, és igyekszünk ezt az optimizmust minél több emberre ráragasztani. Mert sajnos most még - és remélem nem sokáig - ettől vagyunk mi így együtt igazán különlegesek

Morning details - Ellen Vicius táska (itt), Urban Decay paletta (itt) és ZARA nyaklánc (ugyanez itt



#BIKINIBODYPROJECT
Legújabb szenvedélyem  - futás & Helly Hansen This is my Style futóapplikáció - ingyenes, méri a megtett távolságot, sebességet és az eltelt időt, melyek alapján szintek nyithatók fel, és saját HH futónacit tervezhetünk. A legjobbak pedig a boltokba kerülnek :) 

Nekem a legfontosabb tehát, hogy kölcsönösen inspiráljuk, segítsük és motiváljuk egymást és együtt haladjunk előre. S ha már őrült erővel belevetettem magam a bikini body projektbe, megpróbálok picit - így a monitoron keresztül is - átadni a lelkesedésemből. Mert sajnos pontosan tudom, mennyire nehéz elkezdeni...  

Emlékeztek, az előző My Weekben írtam, hogy belevágtam egy öt napos méregtelenítő kúrába, s ha kíváncsiak vagytok, szívesen megosztom a tapasztalataimat. Nevetni fogtok :D Tudjátok, mi történt az első napon? Rántott hús, krumplipüré és palacsinta, az történt. Kínkeservesen végigszenvedtem az első napot, borzalmasan hosszúnak és nehéznek tűnt, majd este hazautaztam, s naná, hogy a kedvenc ételeim vártak otthon, úgy, ahogy csak Anya tudja. Sajnos nem voltam elég erős. Másnap persze gyötört a lelkiismeretfurdalás, de aztán rájöttem, hogy erre hivatkozva tovább lazsálni nem érdemes, minél tovább húzom, annál több kiló csúszik fel, annál kevésbé leszek fitt, s annál nehezebb lesz, úgyhogy belevágtam újra. Jelentem, sikerült! Nagyon nehéz volt és fizikailag is nagyon rosszul viseltem az öt napot, szédültem, fájt a szemem, arról nem is beszélve, hogy némelyik zöldséglevet csak szívószállal és befogott orral bírtam lenyomni. Pföj! Viszont büszkévé tett, hogy megcsináltam, arról a mínusz 2-3 kilóról nem is beszélve. Azóta könnyedén, örömmel diétázok, újra a clean konyha szerint, egészségesen eszem és szuper új ötleteket találok nap mint nap. 
Minden kezdet nehéz, de valahol muszáj elkezdeni. S nem érdemes halogatni, tapasztalatból mondom csajok, amilyen kilátástalannak tűnik az első pár hét, olyan szuperek lesznek a következők. Senki sem tökéletes, s aki mégis az, kemény és állandó munkának köszönheti. Már pedig arra mi is képesek vagyunk, nem? :)

A minap nagyon sok hasznos, új ötletet adtatok sport kapcsán, ezúton is nagyon - nagyon köszönöm! Én eddig elsősorban a súlyzós edzést és a spinninget preferáltam, viszont emlékszem, hogy amikor fogyni szerettem volna, a futás és torna kombináció segített a legtöbbet. Úgyhogy úgy döntöttem, a fentiek mellett újra elkezdek futni. Viszont az a típus vagyok, akinek kell egy külső nyomás, sokkal többet ki tudok hozni magamból, ha van egy jól definiálható, konkrét cél a szemem előtt. Sokat olvasgattam, kutakodtam, keresgéltem, míg rábukkantam egy szuper és nem utolsósorban teljesen ingyenes motivátorra, a Helly Hansen új applikációjára, a This is my Style tréningre. Az alkalmazás iOS és Android rendszereken érhető el, naplózza a futási adatokat, rögzíti a megtett távolságot, sebességet és az eltelt időt, melyek alapján folyamatosan új szinteket nyithatunk fel. Az egyes szintek pedig mintákhoz kapcsolódnak, mely minták alapján saját Helly Hansen futónadrágot tervezhetünk. Az így tervezett ruhadarabokat feltölthetjük egy közös galériába, s az app leírása szerint a legügyesebb futók által tervezett egyedi nacikat le is gyártja a cég. Wooohoo! Szerintem egyébként nagyon praktikus és jól működő program, könnyű használni és mókás is. Számomra nagyon motiváló, hogy pontosan látom, mennyit kell még teljesítenem a következő szint felnyitásáig, esküszöm, rendesen függővé tesz :) Ha van kedvetek, próbáljátok ki, kíváncsi lennék a véleményetekre.


Az applikáció miatt természetesen mindig nálam van a telefonom. Alapvetően nem szeretek értéket vinni az edzésekre, a Sony - mizéria óta pedig extra félelem van bennem, nagyon figyelek, hogy a telefonomnak véletlenül se essen baja. Úgyhogy beszereztem egy bombabiztos, kétrétegű tokot az 8 Lumen-től (itt találjátok ››), mely ütésálló, így - ha minden igaz - egy esetleges baleset se okoz maradandó kárt. Eddig maximálisan elégett vagyok vele, tényleg remekül véd, bátran ajánlom :)








#HELLOSPRING
(1)  C&A barack pulcsi (4995 HUF), Aliexpress nyaklánc (itt) // (4) Stradivarius cipő (7995 HUF

Tavasz, végre tavasz! Legalábbis hivatalosan. Elmondhatatlanul várom már a meleg időt, a virágzó fákat, a sliponban mezítláb szaladgálós (meg persze fűtésszámlamentes, haha) időket és persze a vidám, színes szetteket is. Úgyhogy ami az elmúlt hetek divatorientált vásárlásait illeti, elsősorban tavaszias, élénk árnyalatú dolgokat szereztem be. Túl sok újdonságot nem vettem, egy fényes, rose gold cipőnek, egy barack színű kötött pulcsinak és két csodálatos rúzsnak viszont nem tudtam ellenállni. 

Sminktermékekről általában kevésbé esik szó a blogon, az Instagram fotókon talán többet látjátok, miket használunk általában. Alapvetően nem vagyok híve a méregdrága kozmetikumoknak, s szerencsére a bőröm is így van ezzel. Alapozóként például az ezerpárszáz forintért beszerezhető Essence Soft Touch Mousse-t fogadtuk el leginkább: szerintem púderrel együtt kitűnően fed, nem nehéz, remekül mattít és kellemes, krémes állagú - már a sokadig tégelyemet használom.  Szemöldök- és szemceruzálból a Bourjois termékek a kedvenceim, évek óta nem cseréltem le őket és nagyon elégedett vagyok. Mindössze egyetlen olyan sminktermékem van egyébként, ami picit borsosabb áron kapható és magamnak vásároltam: az ominozus babarózsaszín Yves Saint Laurent rúzs. Ódákat tudnék zengeni róla, tényleg pontosan annyira jó, mint azt olvasni lehet, egyszerűen imádom. Viszont sajnos pont emiatt irtó gyorsan fogy, s egyelőre nem szeretném elveszíteni, úgyhogy mindenképpen szerettem volna egy méltó, ugyanakkor kedvezőbb árú alternatívát. Sokáig nézelődtem és rengeteg véleményt olvastam, míg végül az Astor újdonsága, a következő képeken is látható Astor Soft Sensation Moisturizing ajakrúzs mellett döntöttem. Annyira gyönyörűek! Krémmánián pedig igazán szuper véleményeket írtak róla, úgyhogy a DM-ben be is szereztem két árnyalatot (kuponnal most 1500 forintért kapható), alig várom, hogy kipróbáljam őket. Ti használtátok már ezt a modellt? Mi a véleményetek? :)   

(1) Astor Soft Sensation Moisturizing rúzsok - 100 Delicate Mademoiselle (pink) & 605 Brown Sugar (nude) // (2) Clarins szemöldökformáló szett, H&M sminkecset, Essence alapozó, Astor rúzs és Aliexpress nyaklánc (itt)  // (4) Choies felső (ittZara nyaklánc (ugyanez itt) & Zara felső és nyaklánc (ugyanez itt) 



#NAILART
(1) Diamond Nails nude géllakk (itt) és Claire's ezüst ékszertetoválás // (2) H&M sminkecsetek, IKEA fehér tartó, Diamond Nails géllakk otthonra és Aliexpress nyaklánc (itt) // (3) #nailart // (4) Igen, úgy tűnik, kalapfüggő lettem :) 

S persze nem múlhat el My Week körmök nélkül :) Mint azt az elmúlt években láthattátok, ha manikűrről van szó,  elsősorban a visszafogott árnyalatokat preferálom: évszaktól függetlenül főleg fehér, pasztell rózsaszín vagy nude géllakkokat szoktam választani. A kezeimet évek óta Vandára bízom, elképesztően ügyesnek és tehetségesnek tartom, s mindig nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. A lábaimat viszont magam szeretném csinálni, nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de számomra olyan bizarr már a gondolat is, hogy - szó szerint - valakinek a kézébe adjam őket. Brr. Viszont tavaly nyáron nagyon megszenvedtem a körömlakkokkal, elképesztően gyorsan koptak, főleg a Tisza - parton, úgyhogy arra gondoltam, hogy idén itthoni géllakkozásra adom a fejem. 

Pannitól kértem segítséget, hiszen Ő évek óta otthon készíti a körmeit, úgyhogy tartott egy kis gyorstalpalót, s be is szereztem néhány új Diamond Nails lakkot. Sokat vaciláltam, hogy melyik márka lenne a legmegfelelőbb, végül Pankó ajánlására választottam a Diamond Nailst, tapasztalatai szerint ugyanis ez a legtartósabb és legerősebb géllak, nekem pedig sajnos papírgyengék a körmeim, így bőven rájuk fér egy kis erősítés. Egyelőre még nagyon bénuc vagyok, elég sok időbe került az első próbálkozás, de nagyon szép lett a végeredmény, s remélhetőleg egyre gyorsabban és hatékonyabban fog menni. Ti próbáltátok már a géllakkokat otthon? Van esetleg ötletetek, mire érdemes figyelni? Minden tippnek nagyon örülnék :)   




52 comments:

  1. Mesi, ez a blogbejegyzés nagyon jó lett!! Minden tekintetben inspirációt adsz az embereknek, a világnak több olyan személyre van szüksége, mint amilyen te vagy! a blogról kapcsolatos leírásod utolsó sorait olvasva könnyek futottak a szemembe.
    mindig is azzal éltem a napjaimat, hogy ne foglalkozz mások véleményével, mindig a saját magabiztosságodat és örömödet tartsd szem előtt, hiszen akkor lehetsz a legboldogabb, ha önmagad vagy. és te pont ilyen vagy!:)
    a kritikusok elvontan gondolkodnak. gondolj csak bele: hány híres divattervező, könyvíró indult úgy, hogy egyes cégek visszadobták a munkáikat, mert nekik nem tetszett. aztán, miután hírnévre tettek szert, és világszerte ismertek lettek, a kritikusok csak néztek, hogy mit szalasztottak el.
    bárki is mondta azokat, amiket fent említve írtál: ne foglalkozz vele, hiszen itt egy közösség, a Style and Blog rajongói, akik pont az ellenkezőjét gondolják. jól esik, hogy megosztod velünk ezeket a dolgokat, amik történnek veled; legyen ez jó, akár rossz. hiszen azért vagyunk egy közösség, mert összeköt minket az, amit TI csináltok.:)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Elcsépelten hangozhat, hogy olyan drága vagy, pedig tényleg annyira de annyira tündér vagy és olyan jólestek a szavaid ♡ Nem is tudom mit mondhatnék, nehéz szavakba önteni, amit érzek. Végtelenül hálás vagyok, hogy ilyen Olvasóink vannak, mint Te, és köszönöm szépen, hogy velünk vagy! Őszintén mondom :)

      Delete
  2. Szia!
    Orom olvasni a bejegyzeseidet. Ertelmes, kedves, joszandeku, celtudatos lany vagy, aki tudatosan eli a vilagat. Teljesen egyet ertek veled, szerintem is erdemes a feny fele fordulni, tortenjek barmi is...
    Es amit leginkabb inspiralonak talalok a munkatokban, az a kitartasotok, a folyamatos fejlodes, amit latok rajtatok es a blogon, a vegtelen optimizmus, ami arad beloletek. Bevallom, engem egyaltalan nem erdekel a divat, de nagyon szeretem kovetni a blogotokat, mert peldat mutat sok tekintetben. Es nagyon szeretem, hogy ti ezt termeszetesseggel elitek meg, nem akartok 'segiteni' es 'motivalni', egyszeruen teszitek a dolgotokat ugy, ahogy azt a leheto legjobban tudjatok. Minden tiszteletem a tietek!
    Edina

    ReplyDelete
    Replies
    1. Szia Edina!
      Nagyon szépen köszönjük, nagyon - nagyon jólesett a véleményed :)) Nagyon boldogok vagyunk, hogy - úgy tűnik, - sikerül átadni, amit közvetíteni szeretnénk, és csak magamat tudom ismételni, de tényleg hálás vagyok, hogy ilyen csodálatos emberek olvasnak és üzennek. Nagyon jó érzés számomra, hogy ennyire pozitívan és kedvesen álltok hozzánk, szívből köszönjük!
      Millió puszi: Mesi

      Delete
  3. Tetszett a bejegyzés..Szeretem olvasni a blogot, a képeitek gyönyörűek, igényes az egész megjelenés, a cikkek tartalma, látszik, hogy nagyon sok energiát fektettek bele...Az egyik legminőségibb blog a tiétek és szerintem külföldön is megállná a helyét, ezt bátran állíthatom...
    Egyetlen észrevételem van - amiben egyetértek az üzletemberrel - mégpedig az, hogy az utóbbi időben az outfit posztok kicsit mesterkéltek..A ruhákat, cipőket, kiegészítőket szépen párosítjátok egymáshoz és látszik, hogy minden alaposan kigondolt és megtervezett, viszont nem életszerű..A legtöbb ilyen korú lány - az olvasóitok kb. 90%-a - tömegközlekedéssel vagy gyalog jár (szerintem elég szűk rétegnek van autója) és nem tud magassarkúban egyensúlyozni a gidres-gödrös járdákon, fel-le a buszra, villamosra..Nem azt mondom, hogy tilos magassarkút hordani és feltenni a blogra, félreértés ne essék, én is hordok magassarkút, de nem a hétköznapokon...Nekem emiatt úgy tűnik, hogy felveszitek az adott szettet, lefényképezitek, de ti magatok sem abban vagytok egész nap....Ez az egy észrevételem van a bloggal kapcsolatban és ezt abszolút építő kritikának szánom, már ha ezt kritikának lehet nevezni, inkább csak egy észrevétel...
    Továbbra is olvaslak titeket és csak így tovább, mert tényleg az egyik legjobb blog a tiétek :-)
    D.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Nagyon - nagyon szépen köszönjük a kedves és őszinte véleményt, egyrészt nagyon jó érzés, hogy így látod és nagyon örülünk, hogy igényesnek és színvonalasnak tartod a munkánkat, másrészt pedig személy szerint örülök, hogy ötleteiddel segítesz még jobbá tenni :) Én tisztelem és szeretem az építő jellegű, támogató észrevételeket, hiszen ez nekünk is óriási segítség, kifejezetten szükség van az ilyen visszajelzésekre.

      Természetesen mi se mindig magassarkúban mászkálunk, sőt, rendszerint több "kényelmes cipős napom" van, mint tűsarkús. Nekem sincs kocsim, én is trolival és busszal járok, s nálam úticéltól függ, hogy belefér - e a magassarkú vagy sem. Ha tudom, hogy megállótól megállóig nem vészes a séta, általában a nagyobb sarkak mellett döntök, ugyanis az átlagosnál gyakrabban szeretek tűsarkúban elindulni. Viszont nem titok, írtam már többször is, ha lehetőségem adódik és befér a táskámba egy balerina vagy slipon, s tudom, hogy hosszabb nap elé nézek, be szoktam dobni egy váltócipőt is. Szóval nálam 5 hétköznapból 2 biztosan magassarkús, s nem csak a kép kedvéért kerül elő, de igyekszünk a jövőben figyelni erre, s több lapos szettet hozni. ♡

      Egy szó mint száz, nagyon - nagyon köszönöm, hogy írtál, nagyon örültem a soraidnak! Sok puszi: Mesi

      Delete
  4. Mesi és Panni Drága!

    Valóban, nagyon fura világban élünk, ami telis-tele van előítéletekkel, skatulyákkal, megkeseredett emberekkel. Valljuk be, a magyar ember nem nagyon szeret felelősséget vállalni, mindig más a hibás, ha épp jól megy valakinek, akkor az biztos aranykanállal a szájában született, soha semmiért nem kellett megdolgoznia és még sajnos nagyon hosszan sorolhatnám, mert nagy általánosságban az emberek nem tudnak más sikerének örülni, hiszen az a saját kudarcuk visszatükröződése. Azt szoktam mondani, hogy amire én képes vagyok, arra bizonyára más is...de mindenért tenni kell valamit, mindennek ára van.

    Szerintem a Ti célközönségetek egy divatra éhes, lelkes kis tábor. Mi nem azért látogatjuk az oldalatokat, mert arra vagyunk kíváncsiak, hogy vajon miből vettetek áfonyát télvíz idején, vagy miből telik egy újabb pár cipőre...mi csak igényesek vagyunk és szeretjük nézegetni a csodásan megkomponált és összehangolt képeket.
    Nem hiszem, hogy bármelyikünk is irigy lenne Rátok...najó, most kicsit füllentettem, mert elnézve néhány képet-vagyis gyakorlatilag az összeset- megfogalmazódik bennem, hogy hogy a csudába' lehettek mindig ennyire csinik, nem fagy le a lábad februárban körömcipőben és hogy van időtök olyan nasikat gyártani?! De ez a "vajonhogycsinálja" típus és nem a sárga irigység:)

    Tudjátok, amikor valaki azt mondja a szemetekbe, hogy "szar", akkor persze, hallgassátok meg, szűrjétek le a megfelelő következtetéséket, tanuljatok belőle, majd nézzetek rá a két díjra, amit eddig bezsebeltetek és legyetek nagyon büszkék magatokra! Mert attól, hogy valaki szerint nem eladható a " brand", amit csináltatok, még működik, és jó példa arra, hogy nem mindig az "átlag mentalitásból" kell kiindulni (megjegyzem, még nem találkoztam sértő hozzászólással az oldalon, akkor meg miről beszélünk...vagy akkora mákotok van, hogy az összes kulturált ember Titeket követ?!:))

    Nem tudom, hogy érthető volt-e, amit mondani akartam, de az a lényege, hogy köszönöm a munkátokat. Számomra nagyon jó érzés, hogy van két fiatal lány, aki kitalált valamit és véghez is vitte. Úgy meg pláne, hogy ennek gyümölcsét naponta-kicsit irigykedve-megnézhetem.
    Lehet, kicsit "csöpögősre" sikerült, de úgy éreztem, hogy most-amikor először írok Nektek-ezt el kell mondanom.

    Csak így tovább Lányok és persze Fiúk!
    Puszi: Ildi

    ReplyDelete
    Replies
    1. Drága Ildi!

      Először is köszönöm, hogy úgy döntöttél, leírod ezt nekünk, főleg, hogy először teszed. Nagyon örülök a véleményednek, annyira kedves és támogató, minden egyes gondolata nagyon jólesett és teljesen feltöltött! :)
      Örülök, hogy Te is igazolod, hogy sikerül átadni, amit közvetíteni szeretnénk, s hogy azt mondod, van értelme foglalkozni a képek és tartalom minőségével, figyelni a részletekre. Köszönjük, hogy értékelitek és még inkább köszönjük, hogy ilyen Olvasóink vannak. Tényleg csak saját magamat tudom ismétleni, de úgy érzem, ezúttal teljesen igazoltok, egy jóindulatú, pozitív, támogató és (ami nekem az egyik legfontosabb) intelligens közösségről beszélünk. Annyi kedvességet kaptam Tőletek az elmúlt pár órában...elmondhatatlanul hálás vagyok és nagyon köszönöm :)

      S külön köszönöm, hogy a Fiúkat is megemlítetted, mert legalább annyi munkájuk van ebben az egészben, s tényleg megérdemlik az elismerést, nélkülük egész biztosan nem lenne a blog. Így együtt, Ti meg mi vagyunk a Style and Blog, váltig állítom.

      PS. Az áfonya, szeder, málna és meggy szinte mindig fagyasztott, jobb esetben Mama kertjéből, majd hűtőszekrényéből, rosszabb esetben a Sparból :D

      sok - sok puszi: Mesi

      Delete
  5. Szerintem ez az üzletember rossz, marketingből biztos. :)
    Biztos ti is ismertek több tucat olyan (főleg külföldi) blogot, amelyek nagyon sikeresek, pedig nem az átlagemberek pénztárcájához igazítják az outfitjüket. Talán éppen ezért is. Nem olvasnám a blogot, ha épp olyan kevéssé esztétikus turmixokat fotóznátok, mint amiket én készítek. Imádom a szép turmixokat és a szép fotókat, akár Velencéről vagy egy maroknyi gyémántról is. Irigyek pedig mindig lesznek. De ne feledjétek: a visszatérő olvasótábor egy részét mindig ők adják :)
    Az viszont jó ötlet volt, hogy megmutattátok valaki "hozzáértőnek", mert javítani és fejlődni mindig lehet. Remélem, legközelebb jobb szakembert találtok. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Én nem gondolom, hogy rossz lenne, kifejezetten hasznos és okos dolgokat is mondott, picit megvédeném, ugyanis összességében nagyon hálás vagyok neki, hogy ilyen őszintén, nyíltan vállata a véleményét, s tudom, hogy a legjobb szándékkal tette. Nyilván ellenvéleménnyel, még inkább saját hibánkkal szembesülni nem egyszerű dolog. Ugyanakkor szerintem nem feltétlenül káros, hiszen elgondolkodtat, mint ahogyan most is történt, s segít ráébredni olyan dolgokra, melyek elképzelhető, hogy a "kritika" nélkül soha nem is fogalmazódtak volna meg. Legalábbis ezt a szituációt én most így értékelem :)

      Másrészről viszont nagyon köszönöm, hogy írtál, mert szuper érzés volt olvasni a véleményedet. Nagyon örülünk, hogy szereted amit csinálunk, s külön jó azt hallani, hogy a minőség igenis ennyit számít.
      Köszönöm, tényleg! :)

      Legyen csodaszép napod, puszillak:
      Mesi

      Delete
    2. Egy sikeres üzletember nem lehet rossz, én úgy gondom, hogy inkább óvatos. Pont azért, amit te is leírtál Mesi, ugyanis a magyar ember más sikerében a csalást és a lopást látja, saját nyomoráért pedig másokat okol. Szerintem Ő egészen más területen sikeres, egy olyan területen, amiben az élete nem a nyilvánosság előtt zajlik, illetve nem is oszt meg belőle részleteket sem, pont az irigyelt "csaló" vállalkozó lehet az emberek többségének szemében.

      A Ti vállalkozásotok, a blog, pedig az esztétikumról, szépségről, a trendi dolgokról szól. A Ti célközönségetek pont erre kíváncsi. Nem gondolnám, hogy rosszul csináljátok, hiszen a követőitek száma folyamatosan nő, és egyre több elismerést kaptok, díjakat, meghívásokat. Szerintem jó úton haladtok, és ezek mind ezt igazolják. ;)

      Egy blog indítása általában kezdetben csak hobby, de idővel jól működő vállalkozássá is érhet, csak átgondoltan kell építgetni. Az arculatotokat az eddigi munkátok már kialakította, ha üzleti tanácsra van szükségetek a jövőben, szerintem nyugodtan forduljatok szakemberhez, de minden szakembert csak a saját területén hagyjátok dolgozni, együttműködve más területek szakembereivel és természetesen Veletek. A lényeg, hogy az egyéniségeteket ne hagyjátok elveszni, mert azzal elveszne a követőitek jelentős része is. Én a kezdetek óta figyelem a munkátokat, és minden elismerésem a tiétek! Tudom, hogy mindannyian rengeteg időt és energiát tettetek már bele, és fogtok is a jövőben! Bízom benne, hogy eléritek a céljaitokat és kívánom is Nektek!

      Csak így tovább lányok, fiúk!
      Évi

      Delete
    3. Nagyon - nagyon örülünk, hogy így látod és szívből köszönjük, hogy írtál!
      Millió puszit küldök és mi is minden jót kívánunk Neked :)

      Delete
  6. Én többnyire zugolvasó vagyok, de ez a bejegyzés most arra ösztönöz, hogy írjak nektek, mivel annyira imádom a blogot! Így ahogy van, a szép, igényes képeitekkel, összeállításaitokkal, az inspiráló ötletekkel, étkezési és sportolási tippekkel/ tapasztalatokkal. Ne változtassatok ezeken! Én kifejezetten örülök a turmixos és virágos képeiteknek, rendkívül inspiráló. Mivel állandóan küszködöm néhány makacs plusz kilóval, és nemrégóta kacérkodom a clean étkezéssel, különösen örülök az egészséges életmóddal kapcsolatos bejegyzéseknek, kell az ösztönzés na. Nekem rengeteg erőt adnak az ilyen típusú bejegyzéseid, Mesi! Egy hónapos kihagyás után folyamatosan próbáltam magam rávenni az edzésre, aztán láttam a "bikinibody" bejegyzésed facebookon, és úgy döntöttem, hogy most rögtön el kell mennem futni. Negyed órát bírtam igaz, de valami megint elkezdődött :D Szóval köszi! A turmixkészítéssel kapcsolatban pedig csak annyit: szerintem nincs olyan nagy időbeli különbség aközött, hogy valaki megvajazgatja a zsemléjét (vagy zsemléit), megrakja szalámival, felszeleteli hozzá a zöldséget, mint aközött, hogy valaki néhány kanál joghurtot, és a felkarikázott gyümölcsöt beletesz a turmixgépbe, és megnyomja néhányszor a gombot. (legalábbis nálam ennyi szokott lenni). Úgyhogy az elkészítés ideje szerintem nem lehet probléma :D
    Aki olyan típusú ember, az valamilyen egyéni frusztráció miatt mindig fog találni valami hibát nemcsak a ti blogotokban, de az élet rengeteg más területén is, de aki fogékony a pozitív üzenetekre, és az igényes, szép dolgokra, az nem hiszem, hogy bármi rosszal gondol arról, amit csináltok. Szóval hajrááá!
    Petra

    ReplyDelete
    Replies
    1. Drága Petra!
      Nagyon örülök, hogy "zugolvasóként" most mégis írtál :) A blogger számaiból látom azért, hogy lényegesen többen megnyitnak és elolvasnak egy - egy bejegyzést, mint ahányan lájkolják, s hozzászólnak, s így van ez rendjén. Viszont most annyira, de annyira jó érzés, hogy elmondtad a véleményedet, nem is gondolnád, milyen energiabomba,de tényleg!
      Sajnos én is pontosan tudom, mennyire nehéz azzal a pár felesleges kilóval küzdeni, rengeteg diétát és sportot kipróbáltam és sok buktatón túljutottam már, úgyhogy - bár korántsem vagyok profi - csak remélem, hogy a megosztott tapasztalatok hasznosak lehetnek. Egészséges életmód és clean eating terén is kezdőnek tartom magam, meg persze becsúsznak csalások alkalmanként, de folyamatosan kutatom a lehetőségeket, és próbálom helyettesíteni a nélkülözhetetlennek tűnő, de nem feltétlenül bikinibody - barát ételeket valamilyen egészségesebb finomsággal. Most egyébként közösen Pannival készülünk egy clean reggelis, majd egy clean édességek bejegyzéssel, remélem szeretni fogod és ad majd új tippeket :) Örülök, hogy elkezdtél futni, tök jó volt azt olvasni, hogy inspiráltalak, hajrá hajrá hajrá, ne add fel!!
      Egyébként minden egyes mondatoddal maximálisan egyetértek, ha belegondolok tényleg csak elhatározás és hozzáállás kérdése, s tényleg vannak emberek, akik erre nyitottak, s akadnak, akik sosem lesznek vevők.

      Még egyszer nagyon köszönöm, hogy írtál, nagyon örültem Neked ♡ ♡
      puszillak,
      Mesi

      Delete
  7. Kedves Mesi,
    Őszintén le fogom írni amit gondolok, rendszeres olvasó vagyok és szeretem a myweek bejegyzéseket, mert ezek azok amik igazán közelebb hozzák az olvasót és titeket egymáshoz. DE. Bennem is régóta megfogalmazódott már ez, hogy atyaég már megint firss virágok, aranyárban lévő bogyós gyümölcsök vannak fotózva márkásabbnál márkásabb dolgokkal, annak ellenére, hogy egyikőtök sem dolgozik még. (Big thanks a szponzoroknak, talán) Ne érts félre, és most jönne sok más felszínes embertől, hogy irigykedik! Utálkozók mindig is lesznek! blablabla. Amíg egyetemista voltam én is felelőtlenebbül költekeztem, de nem nap mint nap, maximum ha megkaptam az ösztöndíjam, vettem magamnak valamit. De nektek fenn kell tartani és egyre magasabbra helyezni a mércéteket a blog miatt a rendszeres, minőségi kontentért. (ez érthető is)
    De a napi turmixok meg minden csillivilli dolog egy idő után tökunalmassá is válhat, mert naponta jön újabbnál újabb. Tudom, hogy ez megy a külföldi blogokon is, de annyit kellene mérlegelnetek, hogy ti itthonról más közegből indultok, más közegnek írtok. Nagyon sok ember valószínűleg azért látogatja a blogotokat, mert kiragad a hétköznapokból, de ugyanakkor az csábítja mindig vissza, hogy vágyakozik, vágyakozik arra, hogy egyszer neki is legyen olyan táskája vagy rúzsa vagy akármi.
    Szóval Nektek kell eldönteni, melyik kategóriába fogtok tartozni, a lelkiismeretes kisfaluból jövő egyszerűbb lány, kevesebb ilyen "bragging" kontentel, vagy pedig erről az üzletemberről nem is írni egyáltalán, mert sajnos tökigaza van. Ezzel hogy ezt elárultad nekünk, és végül nem adtál neki igazat (marketingszempontból biztsan előnyös is ez így) ezzel azt bizonyítottad mennyire nem is törődsz igazán az olvasóiddal, mert fogadni mernék kislányok ezrei nézik nap mint nap a blogot, aki még életében talán a fórumban sem járt, főleg a szüleitől pénze sincs arra, hogy bármit is vegyen onnan.
    Ezzel nagyon megsosztottad a "tábort" nyílván vannak olyanok, akik tehetősebbek, nekik fel sem tűnik ez, de aki kicsit is elgondolkodik ezen józan ésszel azt lehet ki fogja zökkenteni az általatok normának tartott napi turmix/ruha/smink/ékszer tömkeleg. Vagy nem, mert világunkban ez megy, az anyagi javak okozzák a boldogságot.
    (egyébként hihetetlen a hirtelen váltás a postban a bikinibody-ra...szöges ellentétben áll mindazzal amit elkezdtél leírni magadról)
    Ha legközelebb kritikát kaptok, legalább próbáljatok meg épülni is belőle és kívülről szemlélni a blogotokat. Mert pontosan az jön le amit az üzeletmeber mondott. Sorry ha nyers voltam.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Szia!

      Köszönöm, hogy megosztottad velem az őszinte véleményed :) Gondolom nem okozok meglepetést, ha azt mondom, nagyon sok dologban nem értek Veled egyet, de természetesen tiszteletben tartom a véleményedet és tényleg örülök neki, hogy leírtad, hiszen nem vagyunk egyformák, s furcsa is lenne, ha mindenről ugyanaz a gondolat, ugyanúgy jutna eszünkbe.

      Egy dolgot viszont szeretnék kiemelni, ugyanis picit úgy érzem, nem sikerült jól átadnom, mi is a blog igazi üzenete. A blog lényege - a mi szemszögünkből legalábbis - egyáltalán nem az, hogy "Holnap Te is vedd meg ezt a Zara táskát." vagy ne adj isten "Nézd mim van." A blogon - tegyük fel egy adott outfiten vagy Instagram fotón - keresztül csak annyit akarok mondani, hogy szerintem egy fehér - kék kockás ing tök jól mutat műbőr szoknyával és fehér táskával, sőt, még akár lapos cipővel is, íme. S ha tetszik a szett, bátran építkezz belőle, formáld a saját gardróbod tartalma és ízlésvilágod szerint. A leírtak és képen megjelenítettek lényege tehát az inspiráció, függetlenül attól, hogy egy színkombinációról, új trendekről, egészséges ételekről vagy éppen mozgásról van szó. S itt jönnek be az "aranyárban lévő bogyós gyümölcsök" is, amelyek fagyasztott verziói, amiket mi is veszünk, korántsem eredményeznek drágább reggelit, mintha összedobsz egy hagyományos szendvicset, lekíséred egy kis kólával meg mondjuk egy túró rudival. Ugyanakkor egészségesek, s publikálásuk részemről sokkal inkább azt az üzenetet közvetíti, hogy odafigyelek arra, mit viszek be a szervezetembe. Mert nyilvánvaló módon nem egy félkiló málnát használok minden egyes reggelihez :)

      Szóval én picit más szemszögből közelítem meg a fent említett kérdésköröket, s a hozzászólásokból szerencsére azt látom, hogy nem szakadt ketté a "tábor". Mindenesetre tényleg őszintén mondom, hogy köszönöm, hogy írtál. Természetesen átgondoltam a soraidat és építkezni fogok belőlük, pont úgy, ahogy az említett üzletember soraiból is levontam a szükséges következtetéseket. Hiszen - ahogy a posztban írtam is - természetesen mérlegeltem az elhangzottakat, szó sincs a kritika nyers elutasításáról részemről.

      Minden jót kívánok Neked:
      Mesi

      Delete
  8. Érdekes volt olvasni a bejegyzést. Megmondom őszintén, nekem semmi problémám veletek, a bloggal, szép, igényes képeitek vannak, amiket jó nézni és inspirálódni belőlük.

    Az utóbbi időben viszont nekem is az jött át, ami Anonymusnak, hogy kicsit olyan "kirakat" jellegűvé váltak a posztok (nyilván az ember egy blogon a szebb dolgokat próbálja kitenni), de én sem gondolom, hogy egész nap ezekben a szettekben vagytok, ebben utaztok tömegközlekedésen.

    Az való igaz, hogy az ember hajlamos a rossz dolgokra koncentrálni, irigykedni, viszont szerintem a lényeg így is valahol elsikkadt a sorok között. Nem a turmix vagy a tulipáncsokor, ami szerintem sokak szemét szúrja - de legalábbis feltűnik és bizonyos következtetésekre adhat okot -, hanem, hogy például, ha délelőtt 10-kor kiteszel egy fotót az instagramra, hogy "jó reggelt lányok" és egy fullos reggeli képét is mellékeled, akkor azoknak, akik félkómásan, 10 perc alatt összedobott sminkkel, a gyomrukban egy útközben vett péksütivel ülnek a munkahelyükön /iskolában az jön le, hogy megengedhetitek magatoknak, hogy -ellentétben az emberek többségével- 9-10-kor keljetek fel, nyugalomban, kényelemben, nem kell sietnetek sehova (=munkába, iskolába), rengeteg időtök, energiátok és pénzetek van.

    A dolog anyagi része azért kerül szerintem középpontba, mert - amennyire én tudom, egyetemisták vagytok/nemrég végeztetek -, azonban sajnos a mai egyetemisták, fiatal felnőttek nagy része nem ilyen életszínvonalon él, ezért joggal/okkal feltételezhetik, hogy nem saját keresetből, gyakornoki fizetésből vagy ösztöndíjból finanszírozzátok ezt.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Kedves Dalma!

      Furcsa volt a hozzászólásodat olvasni, picit - hogy teljesen őszinte legyek - rosszul is esett, s nem azért, mert kritikus, tényleg nem, hanem mert követem a blogodat és munkásságodat, s valahogy "nem vártam". Vagy nem ezt.

      Sok olyan dolog van, ami kifelé nem feltétlenül egyértelmű, hiszen - bár betekintést engedünk az életünkbe, - minden momentumot (főleg real time-ban) azért nem osztunk meg. Én magam nem is feltétlenül azért, mert szeretném megóvni a privát szférámat, sokkal inkább, mert nincs időm, vagy éppen, mert amikor ide leülök egy hosszabb nap után, egyáltalán nem esik jól panaszkodni vagy szomorkodni, sokkal inkább a pozitív dolgokra koncentrálok.
      Az, hogy az Instagramra vagy Facebookra reggel 10-kor kerül ki egy fotó, nem azt jelenti, hogy 3/4 10-ig az ágyban szundítok, sokkal inkább azt, hogy délelőtt 10-ig még posztolni se volt időm. De inkább kirakom akkor, mintsem egyáltalán ne kívánjak Nektek jó reggelt. S ha mondjuk egy államvizsgára készülés hajrájában mégis 10 - kor keltem volna, azért történt, mert reggel negyed 6-ig egyáltalán nem aludtam, tanultam. Amikor hajnal 3-kor válaszolok az Ask question kérdéseire, nem azért teszem, mert másnap délig semmi dolgom, hanem mert egész egyszerűen napközben nem volt időm, s fontos nekem, hogy reagáljak, mert úgy érzem, számítanak rám az Olvasók.
      A 10 perc alatt összedobott smink pedig szintén nem én vagyok. Gimnazista koromban 5 óra 10 perckor ment a buszom minden áldott reggel, s rendszerint éjfélig tanultam, mégis felkeltem 4 órakor, mert tudtam, hogy ennyi időre lesz szükségem ahhoz, hogy elkészüljek. Amikor diétáztam, előző este összekészítettem a másnapi reggelimet, reszelt répát, csirkemellett vagy éppen tojást, hogy ne az útközben vett péksütit kelljen bedobnom a buszon. Én azt gondolom, hogy bármennyire is untig ismételt klisé, teljesen igaz, hogy "Arra van időnk, amire szánunk.". Mert az egészséges (hívjuk csak fullosnak) reggeli összedobása vagy a smink- és frizura elkészítése korántsem pénz, mint inkább rászánt idő kérdése. A magassarkúban villamosozás pedig kitartás és akaraterő kérdése, s bármennyire is fura, gimis korom óta bizonyítom, hogy a dolog működik.

      Egy szó mint száz, szerintem nagyon más szemszögből közelítetted meg az életünket, picit talán túl felszínesen, miközben bloggerként biztosan Te is tudod, hogy mennyi minden van egy - egy kiposztolt kép mögött. Hiszen ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más.

      Delete
    2. Kedves Csipkelány, javaslom blogodon a "beuaty(ful)" kifejezést javítani (beautiful). Nem elegáns a helyesírási hiba, és az igényesség mutatója is, ha mindenhol feltűnik, az "about" kapcsán...
      N.

      Delete
    3. Anonymus: Direkt van úgy írva, a beauty miatt....

      Mesi: Félre ne érts, tényleg nem bántásból írtam, inkább azért, mert kívülről sokszor ez "jön le" (lehet, hogy azért teszed ki 10-kor, mert akkor van időd, de az emberek ezt nem tudják, mert a kép alapján nem ez jön le). Azt én is tudom, hogy annak, ami sokszor kikerül adott esetben az oldalakra nem mindig van köze a valósághoz, vagy legalábbis sokkal jobb színben tünteti fel azt (szerintem ezt minden blogger tudja).Az, hogy mi van e mögött, mindig csak mi /Ti tudjuk/tudjátok. Abban teljes mértékben egyetértek, hogy érdemes ilyen apróságokra odafigyelni (nekem is jobban esik pl. a kávé egy szép bögréből). A 20:15-ös hozzászólóval is egyetértek, valahol bennem is ez van, hogy "ha ez így van, akkor valamit nagyon jól szerveztek", viszont arra is kíváncsi lennék, hogy hogyan. Én ugyanis magamon látom, hogy amióta elkezdtem dolgozni (még csak nem is olyan helyen, ahol este 10-ig kell benn lenni), azóta valahogy nem igazán jut időm semmire (edzés, főzés és vége a napnak, majd kezdődik elölről).

      Delete
    4. Nem ott volt a helyesírási hiba...melyet azóta nagyon szorgalmasan kijavítottál. Nyilván köszönöd, hogy erre felhívta valaki a figyelmed, és felvállalod a korábbi elírást/hibát. Mesi és Panni így szokta.

      Delete
  9. Sziasztok,
    itt is egy "zugolvasó" beszél :)
    Teljesen megértem, amit a szakember mondott, hogy az emberek irigyek, de szerintem pont ez a lényeg, hogy ha nem lenne mire irigykedni, akkor nem érdekelné ennyire az embereket a blogotok. (Ez sarkítás nyilván, de azért van benne valami. Ha azért jegyez meg titeket valaki, mert jajj nekik már megint milyen jó, azzal is célt értetek el, mert foglalkozik veletek. Nyilván túlzásba sem kell esni :) ) Az, hogy az olvasók mit gondolnak rólatok persze fontos egy pontig, de a valóságot, az igazságot úgyis ti tudjátok. Ti tudjátok mennyit dolgoztatok például azért, hogy magas ösztöndíjatok legyen, mennyit dolgoztok míg egy piszt megszületik és satöbbi.
    Meg fogjátok találni szerintem, hogy mit érdemes esetleg változtatni a szakértő szerint és mi az, amit nem.
    Viszont lenne egy kérdésem is ezzel kapcsolatban. A szakember mit mondott a postokban elhelyezett reklámokról? Mert engem az sosem zavart, hogy mennyi sok új dolgot vesztek, hova utaztok, az a jó, hogy vannak emberek Magyarországon, akik tudnak így élni és örülnek egy napsütésnek/reggelinek. Viszont nekem a reklámok tűnnek erőltetettnek. Vagy pont ez az, hogy nem tudom, hogy ezek valódi reklámok-e, tehát van-e megállapodás az adott céggel, vagy sem. Nincs baj a reklámmal, meg igenis nagyon jók ezek, az akár csak "cserén" alapuló megegyezések. (Ugye régen, mikor még a blogok nem voltak ennyire népszerűek, addig jutott a reklám, hogy én kitezsem a blogod/oldalad linkjét az egyémre, te pedig cserébe engem.)
    Csak sokszor az instagramm fotók is és a bejegyzések is olyan túl reklámosak voltak egyhuzamban, pl a kávés, teás dolgok, vagy a debreceni táska bolt. Amikor a "hajformázó gépről" volt szó, az sokkal jobban tetszett, mert ha jól emlékszem le volt írva, hogy tesztelésre kaptuk ajándékba és pont ezért sokkal őszintébbnek tűnt.
    Nem vagyok marketing szakember, így ez egy laikus olvasó véleménye, kérdése :)
    Egyébként továbbra is hajrá-hajrá, nem baj az, ha az ember, más mint a többi :)
    Üdv,
    Gabi

    ReplyDelete
    Replies
    1. Kedves Gabi!

      Nagyon köszönöm, hogy írtál, maximálisan egyetértek a fentiekkel és persze külön nagyon igaznak érzem, hogy mi tudjuk a leginkább, mennyi munka van a cikkek, képek mögött. Sokszor ismerőseim, barátaim, vagy éppen Anyukám csak megemlítik, hogy átfutották az új posztot, miközben azért az egy-két percért tényleg 3 órát dolgoztunk. Ha trend riportról van szó, olyan 20-30 aktív órát is. De minden esetben szívből születnek tényleg, valahogy soha nem érezzük tehernek, úgyhogy ez jól is van így :)

      A kérdésedre válaszolva erről így konkrétan nem esett szó. Gondolom nem is feltétlenül jutott eszébe, hiszen a linkeket és ajánlásokat ő egyáltalán nem olvasói szemmel nézi, valószínűleg teljesen ignorálja, hogy divatblogkövetőként ez így olvasóbarát -e. Mi viszont pont azért szúrjuk be őket lépten nyomon, mert én személy szerint olvasóbarátnak gondoltam őket. Az outfiteknél a márkák leírása mellé azért keresek sokszor háromnegyed órán át hasonló, online elérhető termékeket, mert igyekszem gondolni arra, aki vidéki, vagy éppen kedvezőbb áron szeretne hasonlót beszerezni. Ha ajánlok egy márkát, azért linkelem be az oldalukat anélkül, hogy egy fillérem is lenne belőle, mert segíteni akarok azzal, hogy ne kelljen külön gugliznotok. Természetesen kapunk termékeket olykor - olykor tesztelésre vagy éppen saját használatra, ahogy bárki, aki beleveti magát a bloggerkedésbe, de hogy tök őszinte legyek, az elhelyezett linkek többsége nem emiatt van. Hanem tényleg azért, mert megvettem és szeretem :)) Nespresso kavéfőzőt először Anyukámnak ötvenedik szülinapjára vettünk tesómmal, s azóta vagyok a rabja, az olasztáska.hu háttércsapata annyira tündér és tényleg olyan jó minőségű termékeik vannak, hogy imádok bemenni már az üzletbe is, a Darlington teák pedig szintén olyanok, amiket szívből tudok ajánlani és mióta ismrem, nem is iszom más teát itthon. Soha nem ajánlanék semmit, ami nekem nem vált be maximálisan, őszintén mondom, de ha számotokra szimpatikusabb és jobb, adott esetben nagyon szívesen megírom, hogy tesztnek indult :)
      Köszönöm a véleményedet és hogy írtál!
      Sok - sok puszit küldök!

      Delete
  10. Kedves Mesi!

    Ez után a bejegyzés után még jobban megkedveltelek téged/titeket, és az egész blogot, és mindenképpen szeretném leírni a gondolataimat.
    Soha ne félj attól, hogy kirakhatsz-e ezután egy-egy szépen megkomponált képet, vagy egy nyaraláson készült fotót.
    Tudod mi az, ami megkülönböztet titeket sok embertől/bloggertől? A természetesség.
    Ti nem mentek el csak azért vásárolni, hogy olyan darabot mutassatok meg, ami még soha nem szerepelt eddig az oldalon. Nekem az tetszik a leginkább az outfit bejegyzésekben is, ha mondhatom magamban: jéé, ezt a felsőt már láttam, viszont most mennyire máshogy rakta vele össze ezt az új szettet!
    Ha a sportba fogtatok bele, azt is őszintén tettétek, le mertétek írni, hogy bizony azt a colát én imádom, és nagyon nehéz volt nemet mondani rá, és higgyétek el, sokkal több embert inspiráltok ezzel, mintha egyik napról a másikra hatalmas fitness-gurunak adtátok volna ki magatokat,aki soha életében nem csábult el egy sajtburgertől, mert az undorító.
    Pontosan ezért tudnak veletek azonosulni az olvasóitok. Olyan szintű lazaság, és természetesség jön le mindenből, amit csináltok, hogy eszembe sem jutott soha húzni a számat, hogy keltitek bennem a "féltékenységet" - direkt. Mert igen, van ilyen. És az ilyen embereket követjük, de soha nem mernénk nekik feltenni egy kérdést sem, Ti viszont? A kezdetek óta szívesen válaszoltok, minden dicséretet név szerint köszöntök meg, és ez nagyon nagy szó, és nagy kincs. Örömmel olvassa az ember a bejegyzéseiteket, örömmel nézik a képeiteket, egyszerűen nem adtok támadási felületet, annyira bájos emberek vagytok mind a ketten. Nem is azonosulni tud veletek egy olvasó, hanem inkább szívesen lenne a barátnőtök.

    Nagyon sok szeretettel: Csillu

    ReplyDelete
    Replies
    1. Kedves Csillu!

      11 óra van és nem tagadom, picit fáradtan ültem le, de most olyan jókedvű és hálás vagyok, hogy írhatok Neked :) Én tényleg őszintén olyan boldog vagyok, hogy ilyen kedvesen, pozitívan és szeretettel írtok nekünk, s olyan jó lenne ilyenkor nem csak pötyögni, hanem összeülni és végigbeszélgetni az estét. Sokszor az az érzésem, hogy jó lenne picit többet tudni Rólad, Rólatok, mert nagyon értékes embernek tartalak és rengeteg energiát kapok, amit nem lehet egy egyszerű köszönömmel meghálálni.
      Nagyon- nagyon jó érzés volt olvasni, amit írtál, tényleg köszönöm, hogy elmondtad, óriási energiabomba volt, és igyekszünk a jövőben is minden így folytatni :)))
      Millió puszit küldök!
      Mesi

      Delete
  11. Mesi, Kedves!
    Egy újabb zugolvasó:)), Dubaiból olvasgatom a blogot (persze már otthon is tettem- de hogy a cikkben említett attitűdre válaszoljak, nem nem "azért" vagyok itt, hanem a férjem mérnökként itt kapott állást és én is értelmiségiként dolgozom:))). Nekem nagyon sokat ad - nyilván a téli outfitek itt annyira nem használhatóak (bár vicces, hogy még kötött sapkát is lehetett kapni itt decemberben, amikor csak 24 fok volt:)), de mégis szívesen megnézem és visszavágyódhatok a finom borjúbőr csizmámba, puha kabátokba.
    Elgondolkodtatott, amit írtál a bejegyzésed elején, és az is, amit a "szakértő" mondott.
    Én azt gondolom, hogy sokkal szívesebben látok szép képeket szép dolgokról, olvasok bejegyzéseket és ötleteket szép ruhákról, kellemes helyekről. És az a jó, hogy mindezt teljesen (kérlek ne haragudj a kifejezésért) épeszűen teszitek. Nem Moschino szettekkel álltok elő, hanem remek ötletek vannak az olcsó online lelőhelyekre, a bemutatott holmik a Ti olvasóközönségetek részére azt gondolom megfizethetők, és igen, van hogy egy-egy darab újra megjelenik másképp- ez is olyan szimpatikus. Ízlésről szól minden, amit mutattok.
    Rendkívül sokat számít és nagyon inspiráló, amikor törődni akarsz magaddal, feltöltődni.Tudod, sokszor van, hogy bár imádok futni, olyan nehezen veszem rá magam, mert épp nyűgösebb vagyok. Akkor két dolgot nézegetek: Titeket és a pinterestet (running motivation kulcsszavak természetesen:). Van, hogy á, mi a fenét húzzak magamra - belenézek a blogba és kedvem lesz nem már megint tornacipőt húzni.
    Ez a blog, nekünk szól, akik értenek Titeket. Ezek Ti vagytok, azok élvezik a munkátok gyümölcsét, akik hasonló attitűdökkel bírnak, mint Ti, talán nem is kell mindenkihez szólni, az egész világ nem az ember barátja, nem is baj. Kérlek, maradjatok meg ilyennek, színesnek, változatosnak, igényesnek és nagyon-nagyon inspiratívnak!
    Nóri
    PS: ha hallgattok az úrra és kókadó dáliacsokrokat fogtok mutatni egy vödörben azzal, hogy 50Ft a piacon, akkor nem olvasom tovább:))))))

    ReplyDelete
    Replies
    1. Drága Nóóóri :D :D :D (így a 'nem "azért"vagyok itt' és 'dáliacsokor' kombóért rögtön az elején, mert nagyon megnevettettél :D )

      Komolyra fordítva a szót, ez így konkrétan nem foglamazódott meg bennem, de amikor írtam a bejegyzést, valami nagyon hasonlót akartam én is kifejezni: hogy "értjük egymást". Köszönöm, hogy kimondtad, mert igen, pontosan erről van szó. Pontosan értitek, hogy mit gondolunk és mit akarunk közvetíteni, s a hasonló attitűdünk, értékrendünk, hozzáállásunk kovácsol mindannyiunkat egy közösségé. Pontosan :)
      Nagyon örülök, hogy inspirálni tudunk, ahogyan egyébként ezzel a kommentel Te is nagyon sokat adsz nekünk, de tényleg. S természetesen nem fogunk változtatni, nem is tudnánk. A Style and Blog vagy így működik: őszintén, önmagunkat adva, vagy sehogy, egyszerűen nem lennénk képesek másként viselkedni.

      Köszönöm, hogy írtál, sok puszit küldök és minden jót és szépet kívánok neked! ♥
      PS: Küldj nekünk abból a csodaszép időből pár fokot, légyszi! :)))

      Delete
  12. Szia Mesi!

    Nagyon remélem, hogy válaszolsz :)
    A blog és a képek egyszerűen gyönyörűek, az írásod nagyon értelmes és mély volt, egyetértek vele.
    Az lenne a kérdésem, hogy a közeli képeken látszik, hogy mennyire tiszta és szép a bőröd a lábadon :D alapból ilyen, vagy van valamilyen bevált praktikád? nekem sajnos nem ilyen, látszik a szőrszálak helye piros pontokként, van valamilyen ötleted, vagy ez nem változtatható? (bőrradírt, testápolót használok,de sajnos attól függetlenül, hogy hogy szőrtelenítek ilyen)
    És szerinted az "visszataszító", ha nem ilyen szép egyenletes a bőröm a lábamon? Köszönöm, további jó munkát ;)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Szió!
      Persze, hogy válaszolok :) Alkalmanként csúszok pár napot, nagyon ritkán előfordul, hogy nem jut el hozzám egy - egy üzi, de egyébként igyekszem tényleg mindig mindenre a lehető leggyorsabban reagálni.
      Nincs sajnos semmilyen jól bevált technikám, szerencsés alkat vagyok (legalábbis szőrtelenítés szempontjából mindenképpen, a hajam tekintetében már kevésbé), mert gyenge és szőke szőrzetem (de hülyén hangzik) van. Nálam nem jelentkeznek az ominózus piros kis pöttyök és nem szokott begyulladni szőrtelenítés után a lábam. Mondjuk nem tudom, pontosan mit használsz, mert pl. az epilátor még nálam is okozott hasonló tüneteket, s nekem a gyanta se nagy kedvencem. Inkább rászánom az időt minden második este, s tusolás közben átfutok a lábamon a borotvámmal, s így mindig sima marad, és nem gyullad be. Más praktikám sajnos tényleg nincs :( Esetleg ha valaki hasonló cipőben jár és van ötlete, nagyon örülnénk. Segítsetek csajok! :)
      puszillak!

      Delete
    2. Anita! Ha borotválkozol, próbálj nőknek készített borotvahabot használni, és csak egy jó 10 perc "áztatás" után nekiállni. Ha gyantázol/gyantáztatsz, lehet kapni hűsítő, nyugtató gyantázás utáni krémet venni, fodrászkellékesben pl, Stella is forgalmaz ilyeneket és nem borsos az ára.

      Delete
    3. Szia Anita. Nekem is hasonló problémám volt a hagyományos gyantától. Mire elmúlt a szőrtüszőgyulladása, újból lehetett gyantáztatni. Nekem a cukorgyanta segített. A kozmetikus csinálja meg és nagyon sokáig tart. Nekem tovább, mint a hagyományos gyanta. Ka és gyengültek is a szőrszálak. Remélem tudtam segíteni.
      Szia,
      Edit

      Delete
  13. Great pictures ,beautiful girl :))

    ReplyDelete
    Replies
    1. Thanks so much sweetheart, really made my day :) xx

      Delete
  14. Kedves Mesi!
    Igényes a blogotok és látni, hogy sok munkátok van benne. Igaz, hogy én más öltözködési stílust kedvelek, de így is lelkesítő egy-egy bejegyzést elolvasni. Látni, hogy minden fotóhoz sokat készültök, még a tárgyak fotózásához is, melyek pozitív életérzést közvetítenek. Sok embernek van erre szüksége a töltekezéshez, és ahhoz, hogy legyenek olyan pillanatok, amikor azt érzik, hogy "minden lehetséges" vagy azt, hogy "én is meg tudom csinálni". De legalább is megpróbálni. A divatmagazinoknak is hasonló üzenete lehet.
    Azt is látni, hogy ezek a képek nem feltétlenül a hétköznapokat mutatja be. Nem annyira tűntök tipikus egyetemista lányoknak, mint inkább dolgozó nőknek, akiknek minden nap "jelenésük" van a munkájuk kapcsán. Valószínű, hogy ebbe az irányba halad az életetek. Azt viszont látni a képekről, hogy harmóniában vagytok önmagatokkal. Ez nagyon jó.
    Sok sikert és pozitív energiát a bloghoz:)))
    Sziasztok,
    Edit

    ReplyDelete
    Replies
    1. Drága Edit!
      Nagyon - nagyon szépen köszönjük ezt a kedves és pozitív üzenetet, nagyon örülünk, hogy így látsz minket :) Jó érzés azt olvasni, hogy sikerül átadni az energiánkból, pozitív életszemléletünkből, harminiára törekvésünkből egy csipetnyit, és számunkra is inspiráló, hogy támogattok minket és megosztjátok velünk ezeket a véleményeket is.
      Én is minden jót, sok sikert és csodaszép új hetet kívánok Neked!
      Puszi: Mesi

      Delete


  15. unfortunately I don’t understand a single word of your blog,
    but it is also great just viewing your adorable pictures!
    Have a nice and relaxing weekend!

    Lots of love from Germany,
    Ulla

    https://www.pinterest.com/tiffanyssecret/

    ReplyDelete
    Replies
    1. Hi dear,

      Haha, you're so sweet, thanks so much for this lovely comment! ♥ Anyway, that's the first and I promise the last post that we did not translate. We always use light grey letters for the English version (below the Hungarian black lines), check it out at our other posts :)

      Wish you an amazing new week. Many hugs and kisses,
      Mesi

      Delete
  16. Kedves Mesi!!!

    Bár még csak úgy két hónapja olvasom a blogotokat,de teljesen odavagyok érte. A stílusotok egyszerűen fenomenális. A blog kinézete gyönyörű és igényes. Főleg a te bejegyzéseidet szeretem, mert azok mind elég személyesek. Sok jó ötleted van és szerintem nagyon tehetséges vagy. Az egyik példaképemnek tekintelek. Én ugyan még csak 13 leszek, de nagyon szeretek öltözködni. Egyszer olyan szeretnék lenni, mint te. Hisz te gyönyörű vagy és irtózatosan jól tudsz öltözködni, méghozzá egy szuper blogod is van. Én is szerkesztgetek egyet, ha van kedved nézd meg, a neve: girlsmuffin.blogspot.com, de ez közel sem olyan jó, mint a tietek. Szeretném elmondani, hogy szerintem-bár nem tudom, hogy milyen az anyagi helyzeted- egyáltalán nem vagy elkényeztetett csaj. Az, hogy ennyit dolgozol egy blogon szerintem nagyon nem erre vall. Ha pedig kétségeid vannak afelől, hogy az emberek mégis így gondolnak rád, akkor csak el kell olvasnod a kommenteket. Oda vannak érted az emberek, élükön én is. Most épp a nővérem könyvét olvasom Mellisa Hilltől a Kivánj bármit és számomra az egyik főszereplő teljesen olyan, mint te. Darát teljesen úgy képzelem el kinézetre, mint ahogyan te nézel ki és belülről is szerintem hasonlítotok, már amennyire megtudlak ítélni a bejegyzéseid alapján. Bár, persze nem tudom, hogy számodra , mint jelent ez hisz csak 13 leszek, de szeretnék egy óriásit gratulálni neked/nektek. Szuperül fantasztikus a blogotok és az outfitjeitek is. Csak így tovább. Bocsi, ha kicsit értelmetlen lett, nem sűrűn kommentelek.

    Egy rajongód

    ReplyDelete
    Replies
    1. Drága Hanga!

      Először is de gyönyörű neved van :)
      Másodszor nem tudom mit mondhatnék, annyira meghatott az üzeneted. Olyan kedves és szép dolgokat írtál és 13 évesen olyan gyönyörűen és intelligensen fogalmazol, le a kalappal! Megnéztem a blogot is, szerintem nagyon ügyes vagy és jó úton haladsz, személy szerint azt gondolom, hogy jól írsz és jó bejegyzésötleteket láttam, úgyhogy kitartás és csak így tovább. Nagyon szorítok és hiszek Benned :)
      A könyvet nem ismerem, de mindenképpen utána fogok járni, kíváncsivá tettél. A kedves soraidat pedig szívből nagyon - nagyon köszönöm, nagyon megérintett, amit írtál ♥
      Rengeteg szépet és jót kívánok én is, s remélem egyszer személyesen is találkozunk majd!
      Millió puszi Neked! :)

      Delete
  17. Sziasztok Lányok&Fiúk,

    igen, van némi igazság a kritikában, amit kaptatok. Igen, nekem is megfordult már a fejemben, mikor de. 10-kor a második kávém elfogyasztása közben éppen nincs kedvem készülni a megbeszélésre, vagy az email áradatot irtani, hogy de jó nektek, hogy ti még most isszátok a reggeli turmixot, és komponáljátok az aznapi csoda outfitet.
    Ugyanakkor sosem tekintettem rátok úgy, mintha ez ez óriási polgárpukkasztó dolog lenne, sokkal inkább az van a fejemben, hogy bakker, ezek nagyon jól csinálják. És hogy kirakat-e az egész? Nem hívnám annak. Ez egy blog. Egy divatblog. Engem az sem zavar, hogy nem abban a magassarkúban mész el a suliba, amit lefotóztok, mert neked nem az a dolgod, hogy csak azt mutasd meg, ami mindenképp praktikus. A Facebook-on mindenki mit mutogat? Amit a nagyközönségnek szán, ugye? Nyilván nem fogjuk a reggeli torzonborz fejünket mutogatni, vagy azt, ahogy munkába rohanunk, de azt, hogy a tengerparton feszítünk bronz testtel, azt igen. Tisztelet a kivételnek, minden elismerésem D.Tóth Krisztáé a 40 éve a Földön projektért. :)
    Úgy tűnik, titeket sokan akarnak látni úgy is, hogy minden csilivilinek tűnik. De a csiliviliség mögött egy óriási adag maximalizmus, igényesség, precizitás, elképesztő energia van. Én elhiszem neked, Mesi, hogy nem olyan egyszerű a 'backstage', és fenntartani a szintet, fejlődni komoly erőfeszítés.
    Ezzel a poszttal kapcsolatban egyetlen kritika: nagyon személyes témával kezded, egy olyan dolgot osztasz meg az olvasókkal, ami elég mélyre ás, és végül lezárod a diamond nails lakkokkal a sztorit.
    Nehéz lehet a sok, nyilvános kritikát helyretenni, de nagy részük tényleg jó szándákú.
    És amíg a blog él, addig mi, követők is itt leszünk, én úgy érzem. :)

    Csak így tovább! :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Szia!

      Nagyon-nagyon örülök annak, amit írtál, szerintem rengeteg igazság van a soraidban és sok dologgal egyetértek, valóban. Az pedig külön jó érzés, hogy maximalizmust, igényességet, erőfeszítést és precizitást látsz a munkánk mögött, az én életemben, értékrendem szerint ezek roppant fontos jelzők, s nagyon jólesik, hogy szerinted jellemző arra, amit csinálunk. Úgyhogy nagyon köszönöm! :)

      A kritikát is köszönöm, elgondolkoztam és elképzelhető, hogy nem így kellett volna intézni, így utólag talán megérdemelt volna egy külön bejegyzést. Viszont egyrészt nem akartam túl nagy feneket keríteni a dolognak, másrészt nem szerettem volna, hogy picit szomorkásabb, lehangolóbb poszt legyen, így egy komplexebb, több különálló topikból álló bejegyzést preferáltam, melyben - bíztam benne, hogy - mindenki megtalálja a számára inspiráló, motiváló részt. De teljesen jogos észrevétel, ha egészében tekintem a posztot, tényleg nem feltétlenül cseng össze, inkább különálló egységek összege. Legközelebb majd máshogy csinálom :) Köszönöm!

      Sok puszit küldünk és mi is minden jót kíávnunk Neked:
      Mesi

      Delete
  18. Kedves Mesi,

    csak néha szoktam ránézni a blogra, bevallom a stílusotok nem az én ízlésem. Ahogy rápillantottam a hosszú bejegyzésre és elkaptam pár szót "na - gondoltam - ez érdekes olvassuk csak el mit mondott ez a csoda üzletember, had tanuljak valami újat!".
    Nem írod le, hogy mi minden mást mondott így csak arra tudok véleményt írni amit megosztottál velünk.
    Az illető vezet sikeres blogot egyébként?
    Az most nagyon trendi, hogy turmixokat, kávé kompozíciókat fotózzunk, Tv előtt ülős iPad képek, friss virág stb. Nekem nem is azzal lenne bajom, hogy ez nem "igazi" inkább azzal, hogy az ilyen fajta fotókból instagramot lehet rekeszteni és kicsit már uncsi a dolog. Persze én is simán készítek ilyen fotókat :) És turmixokat is otthon :) A kedves üzletember talán nem szokott,de mi csajok szerintem igen...főleg mostanában elterjedt az egészséges táplálkozás kapcsán a minden fajta smoothiek és társai - nincs ebben semmi szürreális vagy sznob szerintem.
    Szóval én a blog kritikáját nem is abban fogalmaznám meg,h ez nem reális hanem inkább azt, hogyha újat akartok mutatni akkor próbáljatok több olyat amit máshol nem látni.
    Az utazós képekkel értem, hogy mi a baja...de hát ha ott voltál és a blogon szerepelnek ilyen jellegű utazós bejegyzések azzal nem értem,h mi a baj? Szerencsére én nem így fogom fel ezeket, ahogy ő. Én is vezettem blogot pár évig és én is csináltam úti beszámolókat: Thaiföld,Dubai pl. Saját fizetésemből finanszíroztam ezeket, megdolgoztam azért, hogy eljuthassak ilyen helyekre - saját magam értem el és ha bárki negatív kommenttel illette volna (nem volt ilyen) annak elmondtam volna ugyan így ezt. Bár igazából abban sincs semmi rossz aki máshogy jut ki, miért kell ezt egyáltalán firtatni?
    Én egyszer sem éreztem,h bármi dicsekvés, felvágás lenne a blogon.
    Kíváncsi lennék, hogy milyen más (használható;-)) tanácsot adott még az illető.

    üdv, Vera

    ReplyDelete
    Replies
    1. Szia Vera!

      Köszönöm, hogy megosztottad velünk a véleményedet, nagyon jó volt olvasni, hogy hasonló, úgymond "blogger" szemszögből hogyan látod a helyzetet, maximálisan egyetértek mindennel, amit leírtál :)
      Köszönjük a tanácsot, igyekszem megfogadni és törekedni arra, hogy újat is tudjunk mutatni. Másrészről nagyon érdekelne az említett blogod, nagyon szívesen olvasnám a beszámolóidat, még soha nem jártam ilyen egzotikus helyeken, és nagy szerelmem Thaiföld és Dubai is így a távolból. Megosztanád esetleg a linket, ahol elérhetőek ezek a posztok?
      Sok puszi! :)

      Delete
  19. Hello ,
    Nagyon jó a blog!Gyönyörűek a képek,szépek a színek,a virágok,a ruha összeállítások is igazán ízlésesek. Néhány online boltra általatok bukkantam rá. Köszönet érte.:)
    Szerintem a kritikával nem érdemes foglakozni,már csak azért sem,mert ha lyukas ruhákat mutatnál homályos fotókkal,vagy rohadt gyümölcsöstálakat,akkor azt kritizálnák meg. És hidd el,senki nem látogatná a blogot.Még a mostani nagyszájú kritikusok sem .És ha már lehet választani,akkor miért ne a szépet és a jót?
    Megfelelni másnak,másoknak? időpocsékolás és lehetetlen küldetés.Én egyszer próbáltam.Elveszítettem önmagam!Ti ne tegyétek!Nem érdemes!
    Üdvözlettel,maradok olvasótok:

    Heni

    ReplyDelete
    Replies
    1. Maximálisan egyetértek és nagyon köszönöm Heni, hogy ezt mondod :) Teljesen így gondolkozom én is, az élet minden területén egyébként, hogy ha tehetjük, a szépre és jóra törekedjünk és próbáljuk meg kihozni magunkból a maximumot.
      Köszönjük a biztatást, igyekszünk megmaradni a saját utunkon.
      Sok puszit küldök, legyen szép napod: Mesi

      Delete
  20. Kedves Mesi!

    Most volt alkalmam végigolvasni a bejegyzésedet, és azt kell mondjam egyszerű, mezei olvasóként sosem éreztem, hogy felfuvalkodott, elkényeztetett kislányok írnák, akiknek csak megszületni volt nehéz.

    Végtelenül helyesek és aranyosak vagytok , jól bántok a rátok bízott tehetséggel, stílusérzékkel és intelligenciával.
    A magam részéről csak azon gondolkodtam el néha, mekkora idővarázslók lehettek, hogy a tanulás mellett , mindig úgy néztek ki, mint akit skatulyából húztak elő, és a környezetetek is csillog villog :-) Szívesen olvasnék az időbeosztási trükkjeitekről, volna mit tanulni tőletek azt hiszem.

    A fotók pedig nagyon klasszak! Ügyes kis csapat vagytok!

    Remélem még jó sokáig lehet olvasni rólatok. Imádom a csodaszép blogotokat!

    Adri

    ReplyDelete
    Replies
    1. Drága Adri,

      Anynira tündér vagy, nagyon - nagyon - nagyon köszönöm a véleményed, minden szó igazi feltöltődés :)) Elgondolkozom, milyen formában lehetne időmenedzselésről és hasznos praktikákról is írni, bár az igazsághoz hozátartozik, hogy nagy idővarázsló nem vagyok, sajnos sokszor feltorlódnak a dolgok, és a pontos érkezés se az erősségem. De azért próbálkozunk, szó mi szó :)

      puszillak!

      Delete
  21. Az egyik kedvenc bejegyzésem a blogon.
    Az első benyomásaim rólatok, és a blogról az volt, hogy 'olyan mint az összes többi, teli vannak pénzzel és a Starbucks-ban reggeliznek' -nyers, de őszintén ezt gondoltam. Valamiért én mégis szeretem olvasni és olvasom is az ilyen típusú blogokat, és igenis, én is lefotózom ha a Starbucksban ittam egy kávét, vagy ha készítek egy szép reggelit, és dobom Instagram-ra. De utána rájöttem, hogy bennetek azért több van, és hasonlóságot véltem felfedezni köztünk. Egyre inkább kedveltem a blogot a beszélgetős bejegyzések hatására és rengeteg inspirációt adtok az életemhez. Nincs apple laptopom, de van egy hp, amiért hihetetlen hálás vagyok és úgy vigyázok rá, mintha méregdrága lenne, akkor is ha egy használt kereskedésben vettük. Nem tudom elvinni a családomat egy nyaralásra szeretetem jeléül (16 éves koromból kifolyólag:D), de minden nap szánok rájuk időt, és törődök velük. Én is vásárolgatnék a Váci utcában vagy Párizsban ha megtehetném, de attól, hogy nem tehetem még nem irigylem mástól, hiszen ha megdolgozom érte, majd én is meg fogom tenni. Bennetek pedig abszolút pozitívan csalódtam, egyáltalán nem érzem a 'buta liba' előítéletet nálatok, értelmes céltudatos emberek vagytok, és tudjátok, hogy nem az teszi naggyá az embert amije van, hanem az amiért megdolgozott, és ezt pedig nem kell titkolni. Csaknem példaképpé nőttetek a szememben, a blog pedig remek és amíg titeket tükröz, addig tökéletes marad! Aki a blogot kritizálta, annak talán részben igaza volt, de aki begyepesedett és negatív, annak egy másmilyen blog sem tetszene. Talán nem gondolt bele, hogyha ő írna bejegyzést ő is a maximálisat szeretné nyújtani, legyen szó egy tökéletesen elkészített és lefotózott reggeliről. Most gondoljunk bele: szívesebben néznénk egy adag összecsapott tojásrántottát? Hát nem hiszem! :) puszi: Niki

    ReplyDelete
    Replies
    1. Szia Niki!
      Nagyon aranyos vagy és nagyon jólesett, amit írtál. Több ponton elgondolkodtatott, érdekes volt rádöbbenni ezekre az apróságnak tűnő, ugyanakkor szerintem igenis fontos dolgokra. Már nálunk is észrevehető, de mögöttünk folyamatosan úgy nő fel egy generáció, hogy állandóan "publikálnia kell" az életét, pörögnek Facebook és Instagram posztok arról, ki merre járt, milyen szépséget evett, milyen kütyüket birtokol. Alapvetően nem gondolom, hogy ezzel baj lenne, viszont mindenképpen szükséges egy stabil értékrend, amely segít helyén kezelni a dolgokat. S ez pontosan az, amit Te is írtál. Hálásnak kell lenni azért, amink van és értékelni a dolgainkat. Én is egy teljesen széthullott, sok éves Sonyról pötyögök éppen, amihez egyébként borzasztóan ragaszkodom akkor is, ha már se a monitor, se a touchpad, se az aksi nem működik rendesen. Kötődöm hozzá, és amíg megy, használni fogom. Értékelnünk kell az embereket is körülöttünk és szerintem nagyon - nagyon jól teszed, hogy tudatosan figyelsz a családodra, barátaidra és igyekszel kifejezni a szeretetedet. Én hiszem, hogy rengeteg ilyen fiatal van körülöttünk, csak hajlamosak vagyunk elsiklani a részletek felett és pikkpakk megbélyegezni őket egy - egy jól megkomponált fotó, szép reggeli vagy külföldön elkattintott kép miatt. Pedig valójában ritkán tudjuk, mi van ezek mögött a fotók mögött, mi van ezekben az emberekben, s túl a gyönyörű fotókon mi mindent kaptak még a sorstól. Nem feltétlenül pozitív dolgokat. Borzasztó nehéz nem ítélkezni, de sokszor rádöbbentem már, hogy célszerű kivárni és megismerni az embereket, mielőtt hosszútávú véleményt formálnánk :)
      millió puszi és nagyon büszke vagyok rád!

      Delete
  22. Kedves Mesi,
    én csak annyit szeretnék hozzáfűzni ehhez a témához, hogy vannak emberek - én is-, akikből ezek a képek nem váltanak ki negatív gondolatokat, de még irigykedést sem.
    Szeretem nézni ezeket a képeket, és nem érdekel, hogy megkomponáltak, szépen beállítottak, stb.
    Jó rájuk nézni, és ez a lényeg :) Megnézem nálatok, megnézem a 20 másik blogon, sőt, még instán is :D
    Kicsit megmelengeti az embert belül, és ez jó :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Nagyon köszönöm, hogy írtál Rami, annyira örülök, hogy így vagy vele :) Köszönjük tényleg és sok - sok puszit küldünk!

      Delete
  23. Szia Mesi!
    Szeretem a blogot, nagyon jól csináljátok, nagyon igényes! Gratula hozzá!
    De ez a poszt most.... ez most, jajj, nagyon jajj.
    Tök jó, hogy buzdítotok embereket (segítségadásra főként!) - de sajnos nem ez az átlag életforma kis hazánkban és sajnos igaztalan azt állítani, hogy ezt bárki megteheti. Azt állítod, arra van időnk, amire szánunk, egészségesen élni, jól kinézni, szép környezetet teremteni csak idő kérdése és ennyi. Mesi, ez nem így van! Ajánlom figyelmedbe a Maslow-piramist, ami az emberi szükségletek kielégítéséről szól.
    "A szükségletek hierarchiája azt jelenti, hogy általában az alacsonyabb szintű igényeket előbb kell kielégíteni, mielőtt a magasabb szintűek motivátorként működnek. Pl. ha valakinek nincs ruhája és éhezik, akkor kevésbé valószínű, hogy az önmegvalósítás lesz (pl. művészet) a legfontosabb számára."
    Sajnos Magyarországon elég sok ember éhezik, vagy nincs ruhája, azt sem tudja, miből fizesse ki a rezsit és ők valóban nem tudnak az önmegvalósításra figyelni. Ez elég szomorú. De vedd észre, ne élj a saját buborékodban... Légy nagyon hálás, azért, amid van és amit elértél, mind nagyon szép, de ne felejtkezz el az "egyszerűbb" emberekről, amikor írsz.
    Nem azt mondom, hogy legyen ez egy jótékonykodó blog, mert értem, hogy nem ez a profil és a fő célod vele. De mondjuk személy szerint szívesen látnék olyan bejegyzést, amiben egy-egy megunt holmitokat odaadjátok valakinek, aki nem engedheti meg magának, hogy újonnan megvegye (és gondolom, a háborgók is lecsendesednének picit). Mert aki megteheti, segítsen másokon... igen, anyagilag is. És aki publicitást vállal fel, felelősséget vállal vele.
    Kíváncsi vagyok, "kiengeded-e" a levelem, remélem, igen.
    További sikereket kívánok, őszinte szívemből!
    Üdvözöllek:
    Anita


    ReplyDelete

A megjegyzések moderálás után válnak láthatóvá.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...