Sziasztok drágák, A múltkori outfitnél már említettem, hogy ha lesz egy csepp időm, mindenképpen érkezem egy újabb személyes bejegyzéssel. Még mindig elég pörgősek a hétköznapok (gyanítom ez így is marad), hiszen a Rose.Ave mellett a régi megbízásaink és munkáink egy részét is csináljuk tovább, így nagyjából napi 12-14 órát dolgozunk Bertivel mostanság, újabban jópárat hétvégén is. Most éppen egy Christmas Brunch szervezésén munkálkodunk, mely szombaton (december 10.) kerül megrendezésre a Rose.Ave-ben. A Divino Debrecen jóvoltából finom falatokkal, a Paco Rabanne-nak és Carolina Herrera-nak, valamint a debreceni Vintage Worldnek köszönhetően pedig különleges meglepicsomagokkal készülünk a nagy napra, ráadásul érkezik Nati is az új karácsonyi kollekcióval, végre Debrecenben is megvásárolhatóak lesznek a lótuszos karkötők, szóval remélem, nagyon szuper lesz. Személy szerint borzasztóan izgulok, bízom benne, hogy sokan eljöttök majd és szeretni fogjátok, úgyhogy hatalmas szeretettel várlak, várunk Titeket a Berek utca 3. szám alatt. Ha van egy szabad félórátok, nézzetek be legalább egy kávéra és egy kis beszélgetésre ♡ (Az esemény pontos leírását egyébként itt találjátok››). Szóval továbbra is rengeteg projekt fut egyszerre, de a helyzet az, hogy még mindig szerencsésnek érzem magam, amiért elindulhattam egy olyan úton, amit szeretek. Jó érzés építkezni, és külön öröm minden apró részletet sajátkezűleg elkészíteni. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni a dekorálást, festést, átalakítást, díszítést, a kopogtatónk és adventi koszorúnk elkészítését vagy éppen az ajándékkártyákhoz az ünnepi boríték hajtogatását :)
Sajnos közben a mínuszokban fotózásnak hála sikerült idén is úgy istenesen megfáznom (a téli fotózás tényleg rémes tud lenni, úgyhogy bármennyire is szeretem a kinti outfitposztokat, muszáj lesz valami élhetőbb megoldást találnunk). Viszont ahogy mondani szokták, minden rosszban van valami jó, a nátha előnye például, hogy végre én is megálltam egy picit, és a mai délutánt kizárólag pihenéssel töltöm. Ennek jegyében ölembe vettem a laptopot, s úgy döntöttem, egy hatalmas adag tejeskávé mellett belevágok az új bejegyzés megírásába. Ezúttal számomra fantasztikus pillanatokról, fontos alkotásokról és inspiráló, kreatív emberekről szeretnék mesélni Nektek. Személyekről, akiket „ismeretlenül” is nagyon tisztelek és kedvelek. Nem volt még ilyen cikk a blogon, úgyhogy remélem, hogy szeretni fogjátok, sőt, őszintén bízom benne, hogy majd Ti is meséltek Számotokra fontos és szép pillanatokról, inspiráló emberekről. Mert a világ továbbra is tele van apró csodákkal.
NEM TUDHATOM – RADNÓTI ÉS KORUNK
Az utóbbi időben hajlok rá, hogy a boldogság sokkal inkább apró, a hétköznapokon átélhető örömök összessége, mintsem egyetlen nagy pillanat vagy esemény, amire hosszú éveken át vágyakozunk. Ennélfogva kifejezetten tudatosan figyelek arra, hogy megtaláljam a mindennapjaimban a szépet, s értékeljem a különleges perceket. Az elmúlt hónap számomra legmeghatározóbb momentuma pedig egyértelműen a Radnóti est volt.
Biztosan sokszor meséltem már, hogy mennyire imádom a verseket. Általános iskolás koromban sokat szavaltam, mindig is szerettem memoritereket tanulni, de a hobbi szintű versolvasás és -tanulás csak az elmúlt pár évben vált a hétköznapjaim részévé. Rengeteg új kedvenc költőt és művet fedeztem fel magamnak, de örök favoritom mindig is Radnóti marad. Nem vagyok egy romantikus alkat, de a Tétova ódát egyszerűen gyönyörűnek találom, az Erőltetett menet mióta az eszemet tudom a kedvenc versem, a Nem tudhatomot éveken át szavaltam iskolás koromban, és egyszerűen imádom a Bájolót. Így amikor megpillantottam, hogy Nem tudhatom – Radnóti és korunk címmel előadás lesz Debrecenben, azonnal tudtam, hogy ott a helyem. Már csak néhány jegy maradt, amikor Anyával kiváltottuk a sajátunkat, úgyhogy szerencsére még éppen időben eszméltünk.
Őszinte leszek, nem teljesen azt kaptam, amire számítottam. Tulajdonképpen sokkal többet annál. Számítottam rá, hogy lesznek komor és nehéz pillanatok, de vártam a Radnóti lírájában fel-feltűnő könnyedséget is, ám az végül nem érkezett meg. Helyette egy mélységesen megrázó, elgondolkodtató, ugyanakkor gyönyörű produkciót kaptunk, egy felejthetetlen élményt. Az előadás a költő életének fontos állomásait, kérdéseit, érzésvilágát és szellemiségét kísérte végig az 1930-40-es évek egyre nyomasztóbb, antiszemita magyar légkörében. Gerincét Gyarmati Fanni naplóbejegyzései adták, melyeket Fullajtár Andrea idézett vissza nekünk. A produkciót a naplóbejegyzések mellett a Mácsai Pál által gyönyörűen szavalt Radnóti-versek, a Mácsai-Fullajtár-Dés hármas által profin felidézett kortársak és barátok korabeli feljegyzései és visszaemlékezései, illetve igazán egyedi zenei improvizációk varázsolták még izgalmasabbá. Lebilincselő, valóban megrendítő élmény volt, melynek mondanivalója és tanulsága máig fájóan aktuális. Borzasztóan szeretném átadni Nektek mindazt az élményt, amit ezalatt a másfél-két óra alatt szereztem, százszor próbáltam újra és újra szavakba önteni, de rá kellett jönnöm, hogy egyszerűen képtelenség. Úgyhogy most csak egy idézetet másolnék ide, természetesen Radnótitól. Pár mondatot, ami az előadás óta a fülemben cseng, s tökéletesen példázza, miért is Ő a kedvencem.
"A fajt, a vérrögöt, a talajgyökért, az idegekben remegő ősi bánatot baromságnak tartom és nem 'szellemiségem' és 'lelkiségem' és 'költőiségem' meghatározójának. A zsidóságom 'életproblémám', mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma. Különben magyar költő vagyok, s nem érdekel, hogy mi a véleménye erről a mindenkori miniszterelnöknek. Ezek kitagadhatnak, befogadhatnak, az én 'nemzetem' nem kiabál le a könyvespolcról, hogy mars büdös zsidó, hazám tájai kinyílnak előttem, a bokor nem tép rajtam külön nagyobbat mint máson, a fa nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy ne érjem el a gyümölcsét. Ha ilyesmit tapasztalnék - megölném magam. Mert másként, mint élek, élni nem tudok, s mást hinni és másképp gondolkodni sem."
Amikor az előadás véget ért, percekig csak csendben ültünk a félhomályban, többszáz emberből szinte alig akart mozdulni valaki. Mi se nagyon tudtunk megszólalni, csak néztünk egymásra, aztán egy pillanatra az az érzés hasított belém, hogy ezt a produkciót bizony mindenkinek látnia és hallania kellene. Hogy olyan jó lenne, ha – elejétől a végéig - bekerülne az irodalomórákra, s tanárok és diákok, szülők és gyerekeik együtt beszélgetnének róla. Mert gyönyörű volt, ám mindeközben annyira szívbemarkolóan, szörnyen valóságos, hogy egyszerűen nem mehetünk el szótlanul az ott felmerülő kérdések mellett. Eszembe jutott, amit nem is olyan régen írtam a kollektív felelősségvállalásról. Már csak emiatt is nagyon boldog vagyok, hogy ez az előadássorozat ma itt, Magyarországon útjára indulhatott, s teltházas produkciók lettek belőle. Szívből remélem, hogy egyre több és több hasonló alkotás vár ránk, hogy idővel mindez tényleg kiemelten fontos témává válik az iskolákban és otthon, a hétköznapokon is. Mostanság döbbenek csak rá, hogy e tekintetben milyen szerencsés gyerek voltam, hogy milyen jó is, hogy velem beszélgettek otthon fontos kérdésekről, hogy én tudtam olyan apróságokat, hogy nálunk a családban kinek ki a kedvenc költője, melyik a legkedvesebb verse, regénye, s miért.
Egy szó mint száz, ha tehetitek, mindenképpen látogassatok el a Katonába, ha jól tudom, januárban ott még lesz egy előadás :) Örök emlék, ígérem.
LES MISÉRABLES
S ha már színház és kultúra, az utóbbi hónapok legnagyszerűbb musicalélményéről is szeretnék pár szót szólni, hátha kedvet (vagy egy szuper karácsonyi ajándékötletet) kaptok. Ez pedig a Lés misérables – A nyomorultak volt a Madáchban. Őszintén szólva a háromórás musical első felét picit hosszúnak és vontatottnak éreztem, a szünetben még csöppet morgolódtam is emiatt, de a vége mindenért kárpótolt. Egyetlen szót ismerek csak, ami leírja a színdarab utolsó tizenöt percét. KATARZIS. Csupa nagybetűvel. Szintén megfogalmazhatatlan, de csodálatos, pótolhatatlan és abszolút katartikus élmény volt, ez egy zseniális darab, nagyszerű színészekkel, lélegzetelállító díszlettel, úgy perfekt, ahogy van. De tényleg.
Egyébként én csak ezt követően néztem meg a 2012-es filmet (magam se értem, hogy maradhatott ki, az Oscar-jelölteket mindig megnézem, ráadásul ennyi A-listás színésszel... na mindegy), és a film is fantasztikus eredeti nyelven. Elképesztően jó lett, a zárójelenet itt is gyönyörű, úgyhogy azt is jó szívvel ajánlom, ha van kedvetek egy kis musicalhez.
A fenti – szerintem tényleg remek – alkotások mellett arra gondoltam, ma számomra különösen inspiráló személyről is mesélek Nektek. A helyzet ugyanis az, hogy mindig is csodáltam a határozott és kreatív embereket, azokat, akik tudták, mit szeretnének és képesek voltak áldozatot hozni és dolgozni az álmaikért. Alapvetően nagyon tudok tisztelni és szeretni mindenkit, aki hajlandó tenni a céljaiért, ám mindeközben tiszta szívvel és alázattal viszonyul a környezetéhez. Valahogy ritkán esik szó ezekről a "hétköznapi hősökről", pedig mindannyiunk környezetében ott vannak ám. Úgyhogy ma úgy határoztam, bemutatok Nektek három tehetséges fiatalt, akikkel mindig is szimpatizáltam - akár ismeretlenül is, - s valamilyen oknál fogva az elmúlt hónapokban újra közel kerültek a szívemhez.
MUSZULA TIMI – SZÉPSÉGEK ÉS FINOMSÁGOK
Nem vagyok az a rajongó típus, de Timi személyisége és munkája időről időre lenyűgöz. Nem ismerek nála kreatívabb embert, egyszerűen meseszép minden, amit alkot, fantasztikusnak tartom az erejét, kitartását, kifogyhatatlan ötlettárát és mindazt a csodát, amit Dömével együtt felépítettek. A Vintage Garden egyértelműen toplistás a kedvenc helyeim között, a Laura Virágnál gyönyörűbb virágboltot pedig még nem láttam. Éppen ezért nagyon boldog voltam, amikor tavaly nyáron először – budapesti életünk rövid négy hónapjában – személyesen is megismerkedhettem Velük. Végtelenül kedves és segítőkész emberek, valahányszor találkoztunk, mindig tündérek voltak, bármilyen kérdésünk vagy kérésünk akadt, azonnal segítettek, a tavaly nőnapi meglepetésükkel pedig óriási örömet okoztak.
Ezek után nem kérdés, mennyire vártam Timi első könyvét, a Szépségek és finomságokat. Nagyon szerettem volna ott lenni a könyvbemutatón, ám sajnos a nyitvatartásunk miatt nem tudtunk aznap Pestre utazni. Ennek ellenére – Berti és Timi közös meglepetés-akciója nyomán – képzeljétek, már másnap a kezemben foghattam egy dedikált darabot. Ismétlem, én nem vagyok az a rajongó típus, tényleg nem, de akkor és ott úgy örültem, mint egy kisgyerek. A könyv egyébként nemcsak gyönyörű, de nagyon sok hasznos tippet és ötletet rejt, ráadásul tényleg csodacsapat alkotta, hiszen Timi elképzelésének megvalósításában többek között a számomra szintén nagyon inspiráló Csáti Melinda és Borzi Vivi is közreműködtek. Kincs ez a könyv (is) :)
BERNI – CREATIVITY WITH GOLD
Régóta csodálattal figyelem a Creativity with Gold oldalt, s az ott megjelenő varázslatos festményeket. Pontosan már nem is tudom, mikor fedeztem fel magamnak Berni alkotásait, de azt tudom, hogy azóta mindig izgatottan várom, milyen újdonságokkal érkezik. Aztán nem is olyan régen, a Nana’s őszi/téli kollekció bemutatóján egyszercsak személyesen is megpillantottam a képekről már ismerős lányt. Nagyon furcsa pillanat volt, emlékszem, félve figyeltük egymást. Az este folyamán többször is kerestem a tekintetét, szerettem volna odamenni és elmondani, mennyire csodálom, amit csinál és milyen tehetségesnek tartom, de valahogy olyan nehéz csak úgy leszólítani valakit. Pláne nekem, tudjátok, hogy egyáltalán nem vagyok az a nagydumás, könnyedén nyitó és csacsogó típus. Végül egyébként Berni jött oda hozzám, s bár sok időnk nem volt, nagyon jót beszélgettünk és nagyon boldog vagyok, hogy megismerhettem.
Kérdésemre mosolyogva mesélte el, hogy első festményének elkészítéséhez egy nagyon kedves és vicces sztori kapcsolódik. Történt ugyanis, hogy a barátjával együtt kinéztek egy csodaszép absztrakt festményt, amit ott és akkor nem engedhettek meg maguknak, így Berni úgy döntött, meglepi vele a barátját, mondván, ilyet Ő is tud festeni. Nos, nem tudom, milyen volt az eredeti és hogy sikerült az első festmény, de az biztos, hogy amiket alkot, szerintem utánozhatatlanul szépek és különlegesek. Őszintén remélem, hogy lesz lehetőségem valamikor a közeljövőben Pestre utazni, hiszen az Október 6 utca 4. III. emeletén található showroomban – meghatározott időpontokban - élőben is megtekinthetők a képei. Meseszépek, ugye? :)
SZABÓ ANNAMÁRIA – MARICA
Szabó Maricával még a debreceni közgázon ismerkedtem meg, csoporttársak voltunk (így visszagondolva egész divatkedvelő évfolyamunk volt többek közt Maricával és Karinnal). Ráadásul Ő a vezetés és szervezés mellett divattervezést is tanult.
Nagyjából egy évvel a diplomaosztónk után, idén áprilisban láttam, hogy a debreceni Pásti utca 4. szám alatt megnyitotta saját showroomját, a Maricát. Részemről nagyon büszke vagyok rá, hogy belevágott, és abszolút hiszem, hogy hatalmas sikerek előtt áll a márka, szerintem ugyanis tényleg különlegesek a termékek. Jól definiálható, mégis egyedi stílus jellemzi a Marica által tervezett darabokat. Ruhái és kiegészítői extravagánsak, ugyanakkor a legegyszerűbb hétköznapi outfitekbe is könnyedén beilleszthetőek, az elkészítésükhöz használt anyagok jó minőségűek és a kivitelezés is profi. Az üzlet pedig szintén nagyon különleges, üde színfoltja Debrecennek. Úgyhogy én tiszta szívből szorítok ám! :)
Így a cikk vége felé közeledve úgy látom, egészen újszerűre sikerült ez a mai bejegyzés. Általam kedvelt könyvekről, filmekről, versekről és darabokról ugyanis már korábban is írtam, de számomra inspiráló személyekről talán még soha nem volt ilyesformán szó. Pedig annyi de annyi lelkes, kedves és tehetséges emberrel találkozom mostanság, hogy tíz bejegyzés is kevés lenne bemutatni őket. Többnyire nem is feltétlenül ismert emberekkel, hanem hétköznapi személyekkel, mint mi mindannyian. Picit sajnálom, hogy valahol meg kell húzni egy a határt - már ami a cikk hosszát illeti,- mert tényleg nagyon sok szimpatikus személy és már megvalósított ötlet története van még a fejemben.
Egy következő bejegyzésben szívesen folytatnám a sort egyébként, feltéve, hogy Ti is benne vagytok. Mit gondoltok, szívesen olvasnátok még ilyen jellegű posztokat? Nektek vannak hasonló történeteitek? Ha van kedvetek, nagyon örülnék, ha megosztanátok velünk, kik azok a környezetetekben, akikre felnéztek és akik a hétköznapokban inspirálnak Titeket, s miért. Akár Facebookon is tagelhetitek őket, tényleg olyan ritkán adunk ilyen típusú visszajelzést a környezetünkben élőknek, pedig biztosan nagyon jólesne nekik. Megérdemlik :)
Emellett természetesen a kedvenc pillanataitokra, kulturális és egyéb programötletetekre is abszolút vevő vagyok, tudjátok, minden ajánlásnak és jó tippnek örülök ám.
Legyen csodaszép estétek! ♡
Millió puszi és ölelés, Mesi
Millió puszi és ölelés, Mesi
